Római Katolikus plébániatemplom

A Helyismeret wikiből

BALATONFÜRED, KOSSUTH LAJOS U. 1.


     A vöröskőből épült, 81 éves templom neoromán stílusú, helyileg védett. 2002-ben, felszentelésének 75. évfordulóján táblát lepleztek le külső falán az építtető Luttor Ferenc (1886–1953), az első plébános emlékére.

Pirostemplom.jpg

     A füredi katolikus hívek a 19. század végén a paloznaki plébániához tartoztak. Már régóta szerették volna, hogy önálló plébánia létesüljön Füreden. Tervezett templomuk számára 1910-ben egy telket vásároltak a veszprémi káptalantól, amelyen egy vendégfogadó állt. Fél áron sikerült megkapniuk, mert templomot szándékoztak rá építeni.

     1916-ban megvásárolták az ipartestület székházát, amelyben szükségtemplomot és az időközben kinevezett pap, Luttor Ferenc lakását alakították ki. 1924-ben a hely már kicsinek bizonyult, ezért elhatározták az új templom felépítését. Eladták az épületet, adományokból, kölcsönből megkezdték az építkezést.

     (A vásárolt telken álló beszálló fogadó már az 1785-ös térképen is látható. Megvétele előtt a jó hírű nagyvendéglőt Protiwinsky Fülöp, majd halála után felesége bérelte. A fürdővendégek kedvelt kirándulóhelye volt, ahol kitűnő házi ételeket, finom füredi borokat lehetett kapni. Olcsó, tiszta lakószobák is álltak a vendégek rendelkezésére.Balatonfüred.[1] Még az 1940-es években is emlékeztek a Protiwinsky-féle híres csárdára, ahol különösen jó volt a konyha és a cigánymuzsika.[2] Blaha Lujza is gyakran felkereste, naplójában is megemlíti ottani emlékeit. A csárda csak az 1920-as években szűnt meg, anyagát a plébániába építették be.) A templom tervezésére dr. Fábián Gáspárt (1885–1953), a neves tervezőmérnököt kérték fel, aki díjtalanul készítette el a terveket. (Az ő munkája többek között a badacsonytomaji templom is.)

     Az első kapavágás 1926. szeptember 11-én történt, az alapkövet október 24-én tette le Rott Nándor veszprémi püspök. Az építőmunkát Radó Sándor és Gábor Dezső építőmesterek végezték. Fél év múlva, 1927 márciusában már álltak a falak, május 2-án a két 35 méter magas toronyra fel is tették a kereszteket, néhány hét múlva pedig felszerelték a három harangot.

     A 40 méter hosszú, 20 méter széles és 10 méter magas templomot Krisztus Király tiszteletére Rott Nándor szentelte fel 1927. szeptember 29-én. Az oltárt Krausz Lajos oltárépítő szobrász, Krisztus Király szobrát Kerger Ferenc székesfehérvári szobrászművész tervezte, és Homoray Béla veszprémi oltárépítő készítette 1927-ben.[3] A mellékoltárokat Kéri Gábor füredi asztalos készítette, a Szűzanya és Szent József szobrát Krasznai Krausz Lajos faragta. 1935 tavaszán elkészült a 14 stációkép, amelyet a templom helyén álló vendéglő bérlőjének fia, Protiwinsky Ferenc festett.[4] 1938 tavaszán rendezték a templom előtti Szent Imre teret, kövekből és sziklákból a Kéki patakon vízesést alakítottak ki.[5]

     A templomban a főoltár mellett megörökítették a templom készítőinek nevét. A templomajtón belül Rott Nándor és Luttor Ferenc arcképe látható, tábla emlékeztet az első világháborúban elesett katolikus honvédekre és Szekeres Mária hitoktatónőre.

     A templom az utolsó két évtizedben külsőleg és belsőleg is megújult. 1985-ben új liturgikus tér készült, 2001-ben a színes ablakok sora is kibővült. 2002-re rendbe hozták a tetőt, a háborúban elpusztult toronyóra is működik, rendezték a templom előtti teret. A bejárati ajtókat Makovecz Imre tervei alapján a korábbi motívumokat megőrizve újították fel. A templom melletti plébániába 1928. június 1-jén költözött be a Luttor Ferenc távozása után kinevezett új plébános, Babics Endre.

Jegyzetek

  1. Jump up Balatonfüred 1911. máj. 14. l. sz.
  2. Jump up Balatoni Kurir. 1941. márc. 6. 10. sz. 2.
  3. Jump up Gyűrű Géza: A balatonfüredi római katolikus plébánia. In: Balatonfüred és Balatonarács története. Veszprém, 1999. 630.
  4. Jump up Z. Karkovány Judit: A balatonfüredi piros templom keresztút-képei. = Füredi História. 4. sz. 2003. 9.
  5. Jump up Balatonfüred. 1938. febr. 26. 9. sz. 1.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.