Kisfaludy Sándor

KISFALUDY Sándor, kisfaludi (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) költő.

Élete

Sümegen született, hat éves korában családjával Tétre költözött. Győrben és Pozsonyban jogot tanult, majd a katonai pályát választotta. 1793–1796-os években a bécsi testőrség tagja. Részt vett a franciák elleni hadjáratban, fogságba esett. 1799-ben leszerelt, a következő évben feleségül vette Szegedy Rózát. Ötvös-pusztán, majd Kámban laktak, 1805-ben Sümegre költöztek, ahol haláláig élt. Bekapcsolódott a nyelvújítási harcba, majd Pápay Sámuel közvetítésével kibékült Kazinczyval. Részt vett a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken, kezdeményezője volt a Balatonfüredi Színház létrehozásának, 1830–1831-ben szervezi annak építését. (Megnyitották: 1831. július 2-án.) Szegedy Róza badacsonyi házában írta alkotásai jelentős részét. Az épület ma irodalmi emlékmúzeum. Kisfaludy Sándor badacsonyi présháza pedig ismert vendéglő. Művei a vidéki nemesi életmód idealizálását, a magyar nemesség múltba-fordulását, hősi életszemléletét tükrözik. Jelentős szerepet játszik költészetében a dunántúli táj, Csobánc, Tátika, Somló, Döbrönte, Szigliget vára is. Badacsonyban a két házon kívül a Szegedy Róza u. elején tábla őrzi emléküket. Balatonfüreden a Tagore-sétányon áll szobra, Vay Miklós alkotása. (Első szobrát, Züllich Rudolf alkotását 1860-ban avatták, de az nem felelt meg a várakozásoknak, így 1877-ben leplezték le a jelenleg is látható szobrot.) A Balatoni Panteonban emléktáblája látható, Füreden utca, valamint strand és üdülőtelep viseli nevét. Sümegen a Népkertben és a gimnáziumban látható Kisfaludy mellszobor, Gerenday Antal és R. Kiss Lenke alkotásai. Haláláig Sümegen élt. A városi temetőben lévő síremléken Kisfaludy mellszobrát Gerenday Antal, Szegedy Rózát ábrázoló plakettet Istók János készítette.

Művei

• Kisfaludy Sándor minden munkái. 1–8. Köt. Budapest, 1892–1893.
• A Kesergő szerelem.
• A boldog szerelem.
• Két szerető szívnek története.
• Regék a magyar előidőkből. Buda, 1807.
• Eredeti magyar játékszín. Kun László. Az emberszívnek örvényei. Dárday-ház. A lelkes magyar lány. (sz.) Buda, 1825–1826.
• Kisfaludy Sándor ismeretlen levele a füredi színházról és írói hallgatásának okairól. = Középdunántúli Napló, 1958. december 2.
• Napló és Francia fogságom. Budapest, 1962.

Irodalom

• CSÁSZÁR Elemér: Kisfaludy Sándor. Budapest, 1910.
• GÁLOS Rezső: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Győr, 1931.
• GÁLOS Rezső: Húsz év Kisfaludy Sándor életéből. Győr, 1931.
• KÉKY Lajos: A Dunántúl a két Kisfaludy Sándor költészetében. = Keszthelyi Helikon. Keszthely, 1925.
• HORVÁTH János: Kisfaludy Sándor. Budapest, 1936.
• FENYŐ István: Kisfaludy Sándor. Budapest, 1961.
• VARGHA Balázs: Kisfaludy Sándor. = Beszélő tájak, Budapest, 1963.
• LIPTÁK Gábor: A két Kisfaludy. Veszprém, 1969.
• VÖRÖS Károly: Kisfaludy Sándor világa. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. 1986. Veszprém, 1987.
• FONAY Tibor: Kisfaludy Sándor. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.
• Kisfaludy Sándor. = Pannon Panteon 1. (Szerk.: KŐSZEGI Lajos.) Veszprém, 1990.
• NAGY Imre: Nemzet és egyéniség. Budapest, 1993.
• PRAZNOVSZKY Mihály: Két szerető szív a háborúban levélváltások alapján. Veszprém, 1992.
• MIKLÓSI-SIKES Csaba: Kisfaludy Sándor erdélyi kapcsolatai. = Új Horizont, 1995. 1. sz.
• PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Kisfaludy Sándor szobrának felavatása Balatonfüreden. = Tájirodalom. Veszprém, 1996.
• ÁCS Anna: Kisfaludy Sándor mint gazda. = Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok, 16. Veszprém, 1996.
• MIKLÓSI SIKES Csaba: Kisfaludy Sándor és Erdély. = Somogy, 1997. 5. sz.
• PRAZNOVSZKY Mihály: Kisfaludy Sándor szobrának felállítása 1860-ban. = “A szellemdiadal ünnepei.” A magyar irodalom kultikus szokásrendje a XIX. század közepén. Budapest, 1998.