„Dreisziger József” változatai közötti eltérés

Innen: Helyismeret
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Új oldal, tartalma: „thumb DREISZIGER József (Egyed, 1882. márc. 21.-Pápa, 1955. okt. 13.) tanító. Az alap és középiskola után 1901-ben elvégezte a...”
 
aNincs szerkesztési összefoglaló
 
1. sor: 1. sor:
[[Image:Dreisziger_József.jpg|thumb]]
[[Image:Dreisziger_Jozsef.jpg|200px|thumb]]


DREISZIGER József (Egyed, 1882. márc. 21.-Pápa, 1955. okt. 13.) tanító.
DREISZIGER József (Egyed, 1882. március 21. - Pápa, 1955. október 13.) tanító.


Az alap és középiskola után 1901-ben elvégezte a tanítóképzőt Győrött. Első munkahelye szülőfalujában volt, ahol 3 évig, majd Soborban 8 évig tanított. 1912-ben került Tapolcafőre kántortanítónak, 1937 után iskolaigazgató. Nyugdíjba 1939-ben ment. Az első világháborúban részt vett az orosz és olasz fronton, ahol megsebesült. Iskolai munkája mellett széles körű népművelési tevékenységet végzett. Elnöke volt a helyi leventeegyesületnek, vezette az olvasókört, mely 1886. december 29-étől működött a községben.
Az alap és középiskola után 1901-ben elvégezte a tanítóképzőt Győrött. Első munkahelye szülőfalujában volt, ahol 3 évig, majd Soborban 8 évig tanított. 1912-ben került Tapolcafőre kántortanítónak, 1937 után iskolaigazgató. Nyugdíjba 1939-ben ment. Az első világháborúban részt vett az orosz és olasz fronton, ahol megsebesült. Iskolai munkája mellett széles körű népművelési tevékenységet végzett. Elnöke volt a helyi leventeegyesületnek, vezette az olvasókört, mely 1886. december 29-étől működött a községben.


[[Category:Életrajzok]]
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]

A lap jelenlegi, 2016. november 30., 17:15-kori változata

DREISZIGER József (Egyed, 1882. március 21. - Pápa, 1955. október 13.) tanító.

Az alap és középiskola után 1901-ben elvégezte a tanítóképzőt Győrött. Első munkahelye szülőfalujában volt, ahol 3 évig, majd Soborban 8 évig tanított. 1912-ben került Tapolcafőre kántortanítónak, 1937 után iskolaigazgató. Nyugdíjba 1939-ben ment. Az első világháborúban részt vett az orosz és olasz fronton, ahol megsebesült. Iskolai munkája mellett széles körű népművelési tevékenységet végzett. Elnöke volt a helyi leventeegyesületnek, vezette az olvasókört, mely 1886. december 29-étől működött a községben.