Zsigmond János
A Helyismeret wikiből
ZSIGMOND János (Szekszárd, 1865. nov. 30.–Veszprém, 1936. ápr. 12.) művelődéstörténész, író, szerzetes tanár.
Élete
1882-től a Piarista-rend tagja. Nyitrán teológiát tanult, tanári diplomát 1889-ben Kolozsvárott szerzett, ahol pappá szentelték. Több város piarista gimnáziumában, 29 évig Veszprémben tanított. A Veszprém Vármegyei Közművelődési Egyesület elnöke volt, és szerkesztette ennek naptárát. Sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, amelyről önálló műve is megjelent. Bejárta Afrika északi partvidékét és majdnem egész Európát. Főként földrajzi, néprajzi és társadalmi vonatkozásokban értékes útleírásainak jelentős része elsőként a Veszprémi Hírlapban látott napvilágot.
Művei
- A nemzetiségi kérdés és a magyar társadalom. Veszprém, 1901.
- Ünnepi beszéd a mohácsi vész 377. évfordulója alkalmával rendezett ünnepélyen. Veszprém, 1903.
- Afrika partjairól. Veszprém, 1904.
- Görög földön. Veszprém, 1905.
- Angliai emlékek. Veszprém, 1909.
- Az Alpesek között. Veszprém, 1910.
- Skandináviai emlékek. Veszprém, 1911.
- Oroszország. Veszprém, 1912.
- Hollandia. Veszprém, 1913.
- Pyreneusok körül. Veszprém, 1915.
Irodalom
- RÉDL Rezső: A veszprémi gimnázium értesítője. Veszprém, 1906.
