Zolnay és Jákóy villa
Lapunk elmúlt havi számában a Bereczky Boldizsár-féle birtokból létrejött telekosztások egyik részét ismertettem. Az 1866. január 1-én ebből a birtokból Szebenyi Imre által megvett 3 k. hold 745 négyszögöl nagyságú rész sem maradt változatlanul. 1889. szeptember 28-án történt bejegyzés szerint, az anyai rész örökösöké lett, amit őt 1890. július 24-én Tattay Irén székesfehérvári lakosnak eladtak. Végül az 1891. február 3-i bejegyzés szerint a birtok kizárólagos tulajdonosa Tattay Irén, tehát még maradt a birtok egy test.
Az 1866-ban megindult folyamat nem állt meg, mert 1899. január 10-én kelt adat szerint 600 négyszögölet dr. Zolnay Gyula és neje Szladits Ilona megvásárolt 600,- o.é. forint ellenében. A következő adat 1901. május 22-én tett bejegyzés, aminek értelmében a május 20-án kiállított községi bizonyítvány alapján „az újonnan épült ház bekebeleztetik” Zolnayék javára. Az épület sajnos ma már nem látható, mert a II. világháború alatt bombatalálat következtében megsemmisült. Egy 1909-ben készült fénykép tanúsága szerint, szőlőben épült, kisméretű nyaraló volt, a kornak megfelelő stílusban építve.
Az eredeti adás-vételi szerződésben, szabadkézi vázlaton rögzítették a telek fekvését, és ebből egyértelműen látszik, hogy az egykori Beretzky birtok délnyugati szélén, a mai Óvári út melletti területről van szó. Még egy irat maradt meg, nevezetesen egy „hivatalos nyugta” arról, hogy 40 korona „letelepülési díjat” fizetett dr. Zolnay Gyula a községi pénztárba. Ebből következik az, hogy ha valaki almádi illetőségű akart lenni, némi pénzbe került annak idején.
1899. február 3-án ugyanebből a birtokból Horváth Kálmán és neje Ziegler Paula veszprémi lakosok 1 k. hold 371 négyszögölet megvettek 1971 Ft ellenében. Az előbb említett - Zolnay-féle - vételnél, valamint ennél az eladásnál is 1 Ft/négyszögöl volt a vételár. 1901. február 15-én, községi bizonyítvány alapján a „246 népsorszámú” épületet, mint újat a telekkönyvbe bevezették. A telekkönyvi adatok szerint „Zalavári Antalné építőmester neje, veszprémi lakos” javára 2600 korona zálogjogot jegyeztek be 1903. február 2-án. Ennek alapján feltételezhető, hogy Zalavári Antal építőmester - aki egyébként az almádi községházát építette - volt az építője a nagyméretű és a maga idejében Almádi legszebb épületének.
1918. március 14-i telekkönyvi adat arról tanúskodik, hogy 70.000 koronáért Jákóy Endre erdőmérnök vásárolta meg az épületet, amelyet később „Jákóy-panzió” néven jegyeztek, mint almádi szálláshelyet. Sajnálatosan, ezt az épületet is bombakár érte a háború alatt és a helyreállítás során nem volt anyagi lehetőség arra, hogy a gyönyörű faverandák eredeti szépségükben kerüljenek helyreállításra.
Almádi beépülésének folyamatát ismerhetjük meg a Bereczky Boldizsár féle birtok történetéből, a Bermüller, Stubenvoll, Zolnay és a Jákóy villák adatain keresztül. A fentiekből következően most nem zárhatom az ismertetést azzal, hogy megfontolandó az épületek helyi védelem alá helyezése.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1996. (8. évf.) 2. sz. 2. p.
