Zirci vendéglők egykor V. Kardosréti vendéglő

A Helyismeret wikiből

Zirci vendéglők egykor V. Kardosréti vendéglő

A kardosréti csárdára nagyon sokan elevenen emlékeznek még ma is, mert azon kevesek közé tartozik, amit a háború utáni években is tudtak működtetni. Az 1850-ben épített, akkor Bakony csárdának nevezett fogadónak nagy kerthelyisége volt és négy szépen berendezett szobája. Volt kuglizó is és cigányzene, ami vonzotta a zirci és környékbeli fiatalokat és a nyaralóvendégeket.

Az 1900-as évek elején Weiss páternek hívták a kardosréti kocsmárost, tőle fia, Weiss Géza vette át a vendéglőt, aki sajnos fiatalon, 43 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt 1931-ben. 1933-tól Fekete Ferenc (1899-1979) lett a csárda vezetője. Bakonyszentlászlón született, ahol kitanulta a mészáros mesterséget, majd vendéglőkben is dolgozott. Jókedvű, aktív ember volt, ennek is köszönhető, hogy a háború után is működni tudott a csárda. A bejáratnál a bakonyi betyárról készült nagyméretű kép fogadta az érkezőt, az épületbe belépve feliratot olvashatott: „Itt a Bakony közepe, a csárdába gyere be”. Bakonyi csárdának nevezték a fogadót, ahol az 1930-as évekbeli bakonyi, zirci turizmus beindulásával élénkebbé vált az élet. Fekete Ferenc különböző hirdetéseket adott fel a fővárosi lapokban. „Bakonyi csárdában, Kardosréten jó ellátás, lakás, 3-3.50 pengő. Gyönyörű vidék, kert, strandfürdő a közelben”. (Pesti Hírlap, 1934. július 29.) „A Cuhavölgy bejáratánál, közvetlen erdő mellett, pormentes magaslati levegőn nyaralhat háromszori bőséges étkezéssel és lakással napi 3.50-ért”. A Budapesti Hírlapban 1935-ben és 1936-ban a nyári hónapokban több hirdetés is megjelent. Fekete Ferenc még a csárdát ábrázoló képeslapot is készíttetett. 1938 júliusában cigányzenével nyitották meg a kerthelyiséget. Az 1940-es években a cigányzene helyett modernebb jazz-zenekarok jöttek Veszprémből, vagy Zircről Kadosa Lajosék. A fiatalok bokszokban ültek és a divatos slágerekre táncoltak. A háború alatt és után erdélyi menekülteket fogadtak be, akik a csárdában laktak. 1944 nyarán zsidó munkaszolgálatosok építették a dudari vasutat. A Hosszúréten nagy sátrakban laktak, ők is látogatták a csárdát. A zirciek az 1970-es évekig megtartották azt a szokásukat, hogy vasárnap délutánonként Kardosrétre kirándultak. Az erdő szélén sétáltak végig, és a Hosszúréten jöttek vissza. A csárdában valamit fogyasztottak, a gyerekek málnaszörpöt kaptak, kugliztak, zenét hallgattak. Szívesen látogatták a vendéglőt, melyre a mai napig nosztalgiával gondolnak.

Cuhavölgyi Klára

Forrás

  • Márkusné Vörös Hajnalka: Nagyesztergár társadalom-néprajza. – Német Kisebbségi Önkormányzat, 2005.
  • Irányi László: Nagyesztergár a XX. században. – Német Kisebbségi Önkormányzat, 2004.
  • Piedl Józsefné (Tinti) szóbeli közlései
  • Zirc és Vidéke korabeli számai

  • Képeslap 1913-ból

  • Képeslap 1934-ből, Fekete Ferenc kiadása

  • 1923. június 17. Wolf János és rokonsága kirándult Kardosrétre. Fotó vitéz Mészáros István

  • Wolf János (jobb szélen) és rokonsága Kardosréten 1939 őszén

  • Betyárkép a csárda bejáratánál az 1960-as években

A lap eredeti címe: „http://helyismeret.hu/index.php?title=Zirci_vendéglők_egykor_V._Kardosréti_vendéglő&oldid=26516”