Zirc és Vidéke újság

Ahogy már dr. Magyarász Ferenc esperes lelkész is megfogalmazta: „E lap mindenekelőtt és mindenekfölött, a Bakony-vidék lapja. A mi vidékünk földrajzilag meghatározott egészet alkot, néprajzilag is eléggé körül van határolva, gazdasági élete sajátos, hagyományai történelmi patinával vonták be lakóinak lelkét, szóval a Bakony-vidéknek megvan a saját élete, életének száz- és ezerfajta megnyilvánulása és érdeke. A Bakony öröme és bánata, küzdelme és sikere, virágzása és boldogulása: ez kezdettől fogva programja lapunknak". Ez volt, és maradt is az újság mindkét megjelenési időszakában a szerkesztők hitvallása.

Az első XXXI évfolyam, amely 1905-1944 között jelent meg kisebb megszakításokkal, többnyire ennek a hitvallásnak a szelle-mében szolgálta a környék településeit. Aztán - mint annyi másban - a Zirc és Vidéke életében is hosszú csend következett. A XXXII. évfolyamra 1956-ig kellett várni, amikor - két szám erejéig, kis formátumban, géppel írva - újra megjelenhetett, a zirci járási forradalmi nemzeti tanács lapjaként. Kell-e mondani, mi lett az újság további sorsa? Újabb 34 évi szünet után, felidézve az egykori lap külső megjelenését és tartalmának lényeges vonásait, a Zirc és Vidéke Alapítvány gondozásában ismét megjelent, a XXXIII. évfolyam bemutatószámaként. Ez már meghatározó lépése volt a mostani újraindulásnak.

Zircz és Vidéke - Zirc és Vidéke

Az első időszak az 1905-1944 évek közötti időintervallumot öleli fel.

A Zirtzvidéki Nyomdával egyidőben. 1905-ben alapította az újságot Szigethy Ákos. Az első szám 1905. február 19-én jelent meg, felirata: Zircz és Vidéke. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Felelős szerkesztője Végh Győző tanító volt, szerkesztőségi beltagok: Gasparics Vince telekkönyvvezető, Makkay János, Schmidt József, dr.Szemmelweisz Károly, Weöreös Miklós adótiszt. A kiadóhivatal a Hosszú utca 141.-ben, a szerkesztőség pedig a Fő tér 130. sz. alatt működött. A szombatonként megjelenő lap előfizetési díjai a következők voltak: egész évre 8, félévre 4, negyedévre 2, Amerikába pedig 12 korona, az egyes számok 20 fillérbe kerültek.

Milyen elvek szerint kívántak dolgozni a lap munkatársai? Figyelemmel óhajtották kísérni a zirczi járás minden egyes községének társadalmi fejlődését, társadalmi és jótékonysági intézményeit; a tanügy területét, a népműveltség fejlesztését; a közgazdaságtan vonatkozásában az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság problémáit, eredményeit. Fontos témának ítélték a kivándorlás kérdését, a község népesedési viszonyait, s nem utolsó sorban tárcák megjelentetésével a színvonalas szórakoztatást.

Mindvégig képviseltette magát a szerkesztőségben a ciszterci rendház, a plébánia, mintegy megfogadva X.Pius szavait: "Hiába építünk templomokat, hiába tartunk missziókat, hiába alapítunk iskolákat, ha e mellett elhanyagoljuk a katolikus sajtót."

Tökéletesen tisztában volt a szerkesztőség a lap jelentőségével a község történetében, hiszen az 1905. március 5-i szám vezércikke, amely felsorolta a gyarapodó modern létesítményeket - a fiúiskolát, új leányiskolát, vasúti közlekedést, kórházat -, a haladás legújabb gyümölcsének nevezte az újságot. Munkácsy György porvai plébános pedig a legelső hatalomként tárgyalta a sajtót írásában.

Milyen formátumban, beosztásban jelent meg? Terjedelme 4 oldal volt, kivéve azokat az időszakokat, amikor a papírellátás mostoha viszonyai rákényszerítették a szerkesztőséget az oldalszám csökkentésére. Rovatbeosztása szinte ugyanaz maradt működésének harminc esztendeje alatt. A vezércikkek jó tollú, rendszerint agitatív erővel bíró emberek kezéből kerültek ki. Nagyon soknak szerzője dr.Magyarász Ferenc ciszterci atya, akit jóllehet hivatása el-el-szólított Zircről, az újságnak mindvégig aktív munkatársa maradt. Ugyanígy említhetjük Holitscher Károly csetényi földbirtokost, aki az agrár és a közgazdasági témák szakértőjeként írt, s mellesleg országgyűlési képviselőként is ténykedett.

Az ugyancsak az első oldalon olvasható tárcza rovat a kultúra, irodalom, ismeretterjesztés iránt érdeklődő olvasók igényeit szolgálta. Nagyon sok írást a "Zircz és Vidéke eredeti tárczája" felirattal jelentettek meg, főleg helyi alkotók munkáiból. Rendszeresen írt novellákat, apró elbeszélésseket Kasza Vilmos súri káplán, Lovaghy Dénes, Boór Lajos. Verseket közölt Endrédy György, Pokorny Margit. Sok esetben álnév alatt jelentették meg a műveket: Cuhaparti, Lucia, Tiborc, Ariel. Ugyanakkor az irodalom elismert bel- és külföldi alkotóitól is közölt írásokat az újság. Olvashatták többek között Mihelics Vid, Rónay György, Ágoston Julián, Váth János, Szép Ernő, Sienkiewicz, Ibsen, Zelma Lagerlöf műveit.

A következő oldalon hosszabb-rövidebb terjedelmű cikkek foglalkoztak az aktuális, a községet is érintő kérdésekkel /egészségügy, iskola, építkezések, fejlesztések, kisipar, színház, bel- és külpolitika stb./ Rendszeresen tudósított az egyleti élet eseményeiről, az egyházi és társadalmi ünnepekről, megemlékezésekről. Feltétlenül meg kell említeni a Zirci kaleidoszkóp című rovatot, amelynek írói a településen fellelhető visszásságokat, hiányosságokat mutatták be vitriolba mártott tollal.

Általában a harmadik oldalon kaptak helyet a hírek is. Tájékoztatták az olvasókat egyrészt a ciszterci rendház életéről, látogatóiról, másrészt pedig a falu és a zirci járás heti eseményeiről (házasság, utazások, verekedés, vásárok, mozihírek stb.), sőt az országban történt érdekesnek ítélt fejleményekről is beszámoltak.

A negyedik oldal pedig az üzleti hirdetéseké, árverési híreké, reklámoké volt.

Az 1907-es esztendő elején a lap tulajdonosa Végh Győző lett, s a szerkesztőség a Rákóczi tér 30. sz. alá költözött. 1916 áprilisáig nem mutatkozott változás az újság irányításában, akkor azonban dr.Magyarász Ferenc vette át a felelős szerkesztői posztot, s egyúttal a monostorba költözött a szerkesztőség. Augusztusban Kostyelik Kajetán távozott a kiadóhivatal éléről, mivel Nagytevelbe helyezték plébánosnak. Az év októberétől két oldalra csökkent a lap terjedelme az egyre növekvő papírhiány miatt, a szerkesztőség legnagyobb sajnálatára.

Újabb változás 1917 augusztusában volt a kiadásnál, amikor Mészáros Gellért helyett, aki Pécsre távozott, dr.Révész Amadé vette át az irányítást. A háborús helyzet, a fokozódó papírhiány arra kényszerítette az újság szerkesztőit, hogy további takarékossági intézkedéseket vezessenek be - 1918 júniusától már csak kéthetente jelent meg. Ugyanakkor ígéretet tettek az olvasóknak, hogy javulás esetén visszatérnek az eredeti állapothoz.

Az 1919. március 29-én megjelenő számban szomorú hírt olvashattak a zirciek: 15 évnyi munka után kénytelen beszüntetni működését a Zircz és Vidéke. Amint azonban nyugodtabbak lesznek a körülmények, újra megjelentetik. Ez 1919. szeptember 7-én következett el, ismét nyomták az újságot. A kiadóhivatal irányítását Békei Vilmos vette át. Az 1920-as év kezdetétől megváltoztak a lap előfizetési díjai: egy évre 20, félévre 10, negyedévre 5 korona, az egyes számok 60 fillérbe kerültek. A nehezedő gazdasági helyzet azonban újabb áremelésre kényszerítette az újság előállítóit, így alig 2 hónappal az előző után ismét változtak az árak: egy év 26, negyedév 6 korona 50 fillér. Az év folyamán ugyan visszatértek az eredeti 4 oldalas terjedelemhez és a hetenkénti megjelenéshez, júniustól azonban újból kénytelenek voltak a kéthetes kiadást alkalmazni, az emberek szíves elnézését kérve. Komoly nehézséget jelentett dr.Magyarász Ferenc kiválása a szerkesztőségből. Öt évig munkatársként, 4 évig pedig felelős szerkesztőként gondozta a lapot. írásaival azonban a későbbiek során is gyakran találkozhattak a zirciek, nem szakadt el az újságtól.

Hosszú szünet következett ezután a Zircz és Vidéke történetében. Nem sikerült kideríteni, hogy mi okból, de 1930. október 19-ig nem jelent meg a lap. Ekkortól indult meg újra a kiadás a csonka 17. évfolyammal, megváltozott vezetéssel. Ettől kezdve a cím írása: Zirc és Vidéke. A felelős szerkesztő dr.Tóth Aurél ügyvéd, apátsági jogtanácsos lett, a szerkesztő bizottság elnöki posztját dr.Markovits Bálint zirci esperes plébános töltötte be, ügyvezető dr.Horváth Szaléz, a kiadóhivatal teendőit pedig Tamási Celesztin apátsági számvevő látta el. A kiadóhivatal és a szerkesztőség is a Rákóczi tér 1. sz. alatt, a monostorban működött. A vasárnaponként megjelenő újság árai a következők lettek: egy év 8, félév 4, negyedév 2 pengő, egyes szám 16 fillér. 1931-ben csere történt a felelős szerkesztő helyén, dr.Tóth Aurélt dr.Szigethy László ügyvéd váltotta fel. Változtak a hirdetések tarifái is. Az apróhirdetéseknél egy szó 6, vastagabb szedés esetén 12 fillérbe került. Terjedelmesebb híreknél 1/4 mezőny vagyis félhasáb 8, 1/12 mezőny azaz negyed hasáb 4 pengő. Az állást keresők és kínálók 50 %-os kedvezményben részesültek. Többszöri hirdetés pedig szintén olcsóbb volt. Szintén 1931-ben Floch György apátsági erdőmérnök személyében új taggal bővült a szerkesztő bizottság április 25-től, s nemsokára dr.Halász Ferenc zirci járási állatorvos is belépett.

1934 januárjától a lap főszerkesztői posztját dr.Kuntzl Ernő ügyvéd foglalta el, azonban alig két hét után ismét dr.Szigethy László nevét olvashatták a lap címoldalán. Ugyanezen év szeptemberében Mészáros Vid szerkesztőségi  ügyvivőt Herczeg Valér esztergári plébános váltotta fel. Újabb csere történt a felelős szerkesztői székben is, Szigethy politikai babérokra vágyott, s a közelgő választások miatt lemondott. Helyét ismét dr.Tóth Aurél foglalta el.

1937-ben Herczeg Valér helyett, aki három évig dolgozott a lapnál, Suhajda Róbert apátsági jegyzőt bízták meg a szerkesztési munkákkal.

1938-ban dr. Kuntzl Ernő vette át a felelős szerkesztést, mivel elődje egyéb elfoglaltságai miatt megvált a feladatkörtől.

1942-től főmunkatársként említi az újság ismét dr. Magyarász Ferencet, aki Bakonykoppányon volt plébános, s onnan küldte írásait.

1943-ban dr. Várkonyi Fidél helyett, annak betegsége miatt, dr. Bartók Egyed apátsági levéltáros foglalkozott a szerkesztési munkákkal.

1944-ben is történt változás a szerkesztők között, mivel a hadbavonult Ambrus Miklós helyébe Hvisztány Erik ciszterci tanárjelölt lépett.

A még fellelhető lapszámokban már maradt az addigi felállás, nem volt csere. Az utolsó példány 1944. november 19-én jelent meg, a 31. évfolyam 44. számaként.

Szemelvények cikkekből, tárcákból, hírekből

Szinte minden szám tiltakozott az óriási kivándorlási hullám ellen, s próbálta visszatartani az útrakelőket. Akár levelekkel is igazolták, hogy Amerika is csak az álmok szintjén kínál csodás lehetőségeket a reménykedőknek. Mégis mennyien elmentek, pl. 1905 áprilisa és májusa között 82 egyén vándorolt ki a járásból.

Meglepően modern hangú vezércikk foglalkozott a nőkkel az 1905. augusztus 13-i számban, Mária mennybevételének ünnepén, a hármas női szerepkör - a család, az anyaság és a társadalmi elvárások - szempontjából.

S milyen érdekes kezdeményezések támogatására szólította fel az olvasókat. Az ún. Tulipán-mozgalom, amely a honi ipar pártolására, fejlesztésére hívta az embereket, komoly segítőre lelt a lapban.

A tudományos világ érdekességeire is figyeltek illetve tájékoztatták az olvasókat. Így például 1910 elején a Halley-üstökös történetéről, megjelenésének várható időpontjáról írt az újság.

Nagyon érdekes újdonság volt a Zirczi Útmutató, amely mint egy céglista, segítette az olvasókat, hogy hol és milyen szakma képviselője dolgozik, "szolgáltat". Meglepően nagy választék állt rendelkezésre: asztalos - Wilde József és fiai, ács - Pollák János, bádogos - Holly Antal, borbély és fodrász - Farkas József, Vass Elek, cementgyáros - Horátsky János, cipész - Anzenberger Mihály, fakereskedő - Amberg Ferenc, gabonakereskedő - Grottó Mór, kávéház, vendéglő - Fischl József, Koffer József /mészáros is/, Masszi János, Wittmann János /mészáros is/, kovács - Németh Károly, kereskedő - Amberg János, Deutsch Mór, Lambert Konrád, Molnár Ferenc, Rácz Dezső, Riez József, Scherer János, órás, ékszerész - Drkosch Adolf, sütő - Szita János, szabó - Link Nándor.

S hogy a későbbiekben is milyen sokrétű maradt az iparostársadalom, bizonyítja az 1932 júliusában rendezett iparkiállításról szóló tudósítás. Eszerint a legényegylet nagytermében 87 résztvevő mutatkozott be munkáival. A megszokottak mellett olyan ritka szakmák is jelen voltak, mint a fegyverkovács, gombkötő. Rendkívül érdekes darabok is kiállíttattak, példa erre Nesztinger Vilmos "saját elgondolású" keltetőgépe, amely célszerűsége mellett külső formájával, szépségével is kiérdemelte az aranyérmet. Vagy az ácsok mesterműve - annak a vasúti fahídnak a makettje, amelynek eredetijét 1917-ben a román határnál fekvő Stanicnál Kasper József vezetésével építették meg.

Szomorú hangú cikk tudatta a lakosokkal 1916 őszén, hogy a háború céljaira fel kellett áldozni a zirci harangokat is. Mészáros Gellért tudósított az eseményről, miszerint 1916. szeptember 19-én vitték el a nagytemplomból a 935 kg súlyú Szent Bernát és az 1887-ben öntött 394 kg-os Szent Jeromos, a Kálváriáról az 1901-ben készült 36 kg-os, a kistemplomból pedig az 1762-ből származó, 78 régi font súlyú Fájdalmas Boldogasszony és az 1781-es eredetű Szent József harangot, amely 277 kg-ot nyomott. Elnémult a falu.

1917-ben az elhunyt Fraknói Vilmos helyett dr. Békefi Remiget nevezték ki a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé. A nagy hírű történettudós munkásságának ezen elismeréséről beszámolt a lap is.

Oroszországi élmények címmel olvashatták a zirciek Szuntheimer József honvédtizedes beszámolóját 1918 áprilisában a hadifogságról. Leírta fogságba esésének körülményeit, utazását a fogolytáborba, a láger viszonyait, s beszámolt a kerítésen kívüliek életéről, szokásaikról is. A cikket csak a cenzúra engedélyével jelentethették meg.

Figyelemmel kísérték a község népesedési viszonyait is. 1931 februárjában például egy "kis népszámlálás" adataival ismertette meg az olvasókat a lap. Eszerint 2746 fő lakik Zircen és a hozzá tartozó kisebb településeken - az 1920-as felmérés 2670 lakost tartott számon. A felekezeti megoszlás is kiderült a cikkből, vagyis római katolikusnak 2427, görögkatolikusnak 5, reformátusnak 29, evangélikusnak 22, görögkeletinek 4, izraelitának 64, felekezet nélkülinek pedig 2 fő vallotta magát.

Folyamatosan olvashattak tudósításokat az olvasók az egyletek, iskolán kívüli népművelési, ismeretterjesztő kezdeményezések keretében tartott előadásokról. Gyakran az ott elhangzott szöveg egészét is leadta az újság. A fenti tevékenység révén jóval több ember ismerkedhetett meg az előadott témákkal. Így volt ez például az 1917 februárjában és márciusában a gyermekvédelemről tartott négy előadás esetében is. Bevezetőt dr. Magyarász Ferenc mondott, Ferenczi Sándorné az anya és a csecsemő gondozásáról, dr. Szemmelweisz Károly a csecsemő betegségeiről, Boór Margit pedig a csecsemővédelmi felügyelet intézményeiről beszélt.

Zirc nagy szülötte Reguly Antal nyelvész és néprajz tudós. Emlékére egy szobrot kívánt az utókor állítani és ezért gyűjtést indítottak. A lap a gondolat megszületésének első pillanatától tevékenyen támogatta és figyelemmel kísérte az emlékmű létrehozására irányuló erőfeszítéseket. A cél érdekében rendezett műsoros estekről tudósított, mint például az 1943. március 7-én tartott rendezvény esetében. A megnyitót dr. Tóth Aurél tartotta, a Cecília énekkar népdalkórusokat adott elő. Dr. Mindszenti Ödön operaénekes régi magyar dalokat, virágénekeket, dr. Pulay Józsefné műdalokat énekelt, zongorán játszott Raák Endre. Szüllő Rózsi és ifj. Szirbek Nándor szavalt. Alföldi Lajos, a Nemzetpolitikai Szolgálat igazgatója nemzeti szellemünkről tartott előadást. Az ifjúság pedig magyar táncokat adott elő, s eljátszották Follinus Aurél bohózatát, a Fáni orvosságát. Az újság 1943. október 31-én megjelenő száma már a Reguly emlékmű elkészültéről tudósított. A Bányai Ödön alkotta mellszobrot dr. Szinyei Merse Jenő vallás-és közoktatásügyi miniszter avatta fel. A nagyszabású ünnepségen a helyi vezetők mellett - dr. Endrédy Vendel apát úr, dr. Mesterházy Frigyes főispán - a magyar tudományos élet jeles személyiségei is részt vettek, így dr. Pais Dezső, a magyar nyelvészet egyetemi tanára, dr. Lukinich Imre bölcsészkari dékán, dr. Zsirai Miklós, a finnugor összehasonlító nyelvészet egyetemi tanára.

A helytörténeti vonatkozású cikkek is helyet kaptak a lapban. Többek között Faller Jenő, Horváth Konstantin és Békefi Remig írásai mutatták be Zirc és környékének értékeit. Vagy például a Neves Balatonfelvidéki sírok címmel közölt sorozat írója, aki a megye temetőiben nyugvó jeles személyiségek sírjait kutatta fel és írta le - így a veszprémiben alussza örök álmát Eötvös Károly, Padányi Bíró Márton, Csermák Antal és Csikász Imre.

Jóllehet az Apátság élete szigorúan zárt volt, a rend tudományos, művészeti kapcsolatairól, az ilyen vonatkozású eseményekről rendszeresen tudósított a Zirc és Vidéke. 1938 augusztusában például Magyar Helikon Zircen címmel közölt írást abból az alkalomból, hogy ide látogatott és előadásokat tartott Harsányi Zsolt, Sík Sándor, Mécs László, Vitnyédi Német István, Városi István, dr. Bánhegyi Jób és Gézay Lajos.

Néhány vers a tárcákban megjelentek közül:

Álnév - Lucia - alatt közölték a Rezignáció ciműt:

Itt állok a tar néma kertben,
Egyedül...S elborul a lelkem
Mint rózsafán az elszáradt levél,
Szívem tavaszt már többé nem remél.

Napfényt várok én is...Hiába!
Lehullt szívem remény-virága...
A szél köröttem gúnyosan nevet
S lerázza az utolsó levelet.

Mihelics Vid írta a Téli éj című költeményt:

Az éjnek
Bús palástja mindent elfed
S a csillagok fejünk felett Mesélnek.
Kék fátyol
Kering fent, mint kristályos ér,
Feltűzve az égre tündér
Ujjától.
Színezüst
Köntösben a csillagmező
S a felhősáv mint elvesző
Színes füst.
Halk zene
Csengve bársony hullámon száll,
Mintha lágyan fenn a holdnál Zengene.
Selyem szárnyuk
Puha tolla suhan sorban!
Álom szárnyon, csók mámorban
Lelkek szállnak.

Rónay György írta a Mai költő sírjára című verset:

Fekszik hanyatt, csontos kezébe csörgő
és néma már, jaj néma már a költő.
Rímei mint egy őrült maszkabálon,
bukfenceket vetnek a holdsugáron.

Forrás

Kasper Ágota: Zirc kulturális élete a századfordulótól 1944-ig a Zirc és Vidéke hetilap tükrében