Zádor György

ZÁDOR György, Stettner György (Duka, 1799. július 3. – Pest, 1866. augusztus 17.) író, tanár. Tagja volt az alakuló MTA-nak és a Kisfaludy Társaságnak. Zádor Gyula fia.

Élete

Kőszegen, Győrben, 1809-től a Pápai Református Főiskolán tanult, 1821-ben Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Először vidéken, 1826 után Pesten ügyvéd. 1832 és 1848 között a Pápai Református Főiskolán a jogtudomány tanára, 1848-ban a Váltótörvényszék bírája. A szabadságharc bukása után megfosztották állásától, de 1851-ben bíró a soproni, 1855-től a bécsi törvényszéken, 1861 után Pesti Hétszemélyes Táblán. Fenyéri Gyula álnéven esztétikai és a romantikát népszerűsítő szépirodalmi műveket írt, többek között az Aurórába és a Tudományos Gyűjteménybe. Részt vett a Conversations lexikon perében.

Művei

• Levelezése Kazinczy Ferenccel, 1823–1831. (Kiad.: ZÁDOR Gyula.) Budapest, 1885.
• A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből. (Kiad.: TAXNER–TÓTH Ernő.) Budapest, 1987.

Irodalom

• ZÁDOR Gyula: Zádor György emlékezete. 1. Köt. Budapest, 1885.
• FENYŐ István: Valóságábrázolás és eszményítés. Budapest, 1990.