Wartha Vince
WARTHA Vince (Fiume, 1844. júl. 17.–Budapest, 1914. júl. 20.) kémikus, tanár.
Élete
Budán, Zürichben, és Heidelbergben végzett tanulmányok után 1867-ben a műegyetem vegyiparmű tanszékére került. Tanított Heidelbergben (ahol bölcsészdoktori oklevelet kapott) és Zürichben. 1870 és 1897 között a műegyetem könyvtárának vezetője, az MTA tagja, két évig másodelnöke. Szakmája számos területén maradandót alkotott. A hazai szenek elemzésével elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Vízvizsgálati módszere ma is használatos. Érdemei vannak a borászati kémia népszerűsítésében. A filoxéra idején elsőként mutatott rá, hogy a homokos talajok szőlőtermelésre alkalmasak. Felismerte a fényképezés szerepét a tudományokban. A szilikátok tanulmányozása után egyre jobban a keramikával kezdett foglalkozni. Zsolnay Vilmos pécsi gyárában a későbbi eozinnak nevezett, fém-lüszteres fajanszedények készítésével kísérletezett. Az 1900. évi Párizsi Világkiállításon sikerrel szerepeltek, és csakhamar világhírűvé váltak a Wartha-féle, mázzal díszített Zsolnay gyártmányok. 1904-ben állami megbízásból újjászervezte a Herendi Porcelángyárat. A Veszprémi Egyetem B épületének előcsarnokában áll bronz mellszobra, Bary Jenő alkotása.
Művei
- A technikai vízvizsgálat. Budapest, 1879.
- Belföldi kőszénfajok vizsgálata... Budapest, 1879.
- A magyar borról. Budapest, 1880.
- Az agyagipar technológiája. Budapest, 1892.
Irodalom
- MÓRA László: ~, a hazai kémiai technológia megalapítója. Budapest, 1967.