Wéber Ede

WÉBER Ede (Basel, 1843. jan. 11.–Kerepes, 1935. szept. 24.) pedagógus, szőlész.

Élete

Svájcban tanári diplomát szerzett és a Bächteleni Nevelőotthonban a híres Pestalozzi-féle módszerrel tanított. Balatonfüredre 1870-ben, Eötvös József kultuszminiszter javaslatára Molnár Aladár hívta meg az általa alapított szeretetházba, amelynek első igazgatója és tanára volt. Ide felvételt nyertek a kiskorú árva gyermekek, vallás és nemzetiségi megkülönböztetés nélkül, akiket 16 éves korukig szőlő- és gyümölcstermesztési munkára oktattak. Wéber Ede egy év alatt megtanult magyarul és a gyümölcs- és szőlőművelésben is gyakorlatra tett szert. 1876-ban, személyes problémái miatt önként távozott Budapestre, ahol a Pedagógium néven ismert tanítóképzőben tanárként dolgozott. 1883-ban nyugdíjba vonult és Kerepesre költözött. Itt birtokot vásárolt, amelyet mintagazdasággá fejlesztett. Honfitársai anyagi segítségével Kecskemét határában 2000 holdas területet homoki szőlővel telepített be. Ezt Helvéciának nevezte. Az alföldi homok meghódításának egyik előharcosa. Közéleti szereplést vállalt Kerepesen és Kecskeméten. Irodalmi tevékenységgel, fordítással is foglalkozott.

Irodalom

• A Balaton-füredi szeretetház értesítvénye 1870/1-ik évről. I. füzet. Budán. 1871.
• A Balaton-füredi Erzsébet Szeretetház 6. értesítője. (Összeáll. KANOVICS György.) Veszprém. 1898.
• GERENCSÉR József: Aranyhomok. Kecskemét. 1942.
• HULEJ Endre: ~ és Helvécia. Egy svájci polgár Magyarországon. (Társszerző.) Helvécia. ev nélkül