Varrónők Zircen a 20. század első felében

Hogyan öltözködtek a zirci lányok és asszonyok a 20. század első felében?

Ebben a korban a női öltözetre a polgári viselet volt a jellemző. A tisztviselők, földbirtokosok, hivatalnokok a kaszinóban találkoztak, ahol kártyázás és társalgás közben a helység ügyeit is megtárgyalták. 1912 februárjában a zirci kaszinóban a Korcsolyaegylet bálját tartották, a helyi újságban a bálon megjelent hölgyek ruháit is leírták. Az asszonyok öltözete fehér vagy mályvaszínű csipkeblúz, hímzett selyemblúz, galambszín foulard kosztüm volt, a lányok hímzett fehér, kék vagy rózsaszín batisztblúzt hordtak.

A lakosság nagy része iparos volt, akik a lányaikat iskoláztatták és öltöztették. A gazdák is inkább a polgári stílust kedvelték. A sváb öltözködés jellegzetességeinek emléke ebben a korban még megmaradt, az idősebb nők a hajukat kontyba fogták és kendővel kötötték be, de a gazdalányok inkább már kalapot viseltek. Jellegzetes volt a télikabát helyett viselt berliner kendő és a házon belül viselt tutyi (horgolt papucs, aminek a talpát zsákvászonnal erősítették).

Kik készítették a nők ruháit?

A Zirc és Vidéke korabeli számaiból megtudhatjuk. Már a század első évtizedeiben hirdették magukat a varrónők. A Singer Co. Varrógép RT varrótanfolyamot szervezett 1906-ban. A női felsőruha és fehérnemű szabását, a műhímzés minden ágát teljesen és megelégedésükre megtanulták ifj. Wolf Jánosné, Anczenberger Erzsi, Masszi Mariska, Szokoli Juliska, Breinich Mariska. Az asszonyok saját használatra varrógépet is vettek. 1909-ben Szabó Vendel női szabó hirdeti magát, készít blúzokat, pongyolát, menyasszonyi és princess ruhát. 1909-ben özvegy Ehrenthal Mórné női felsőruha tanfolyamát sikerrel zárta. Budapesten tanulta a fehérneművarrást Piedl Józsefné Anczenberger Ida, akinek szép boltja volt a Kossuth Lajos utca elején, ahol nemcsak drogéria működött, de varrtak is.

Zirc leghíresebb varrodája az 1920-as évektől kezdve az államosításig Szemmelveisz Gottfriedné, született Kovács Margit (1894-1975) műhelye volt. A Kovács család Cseszneken, a 12. vasúti őrházban lakott, az édesapa pályaőr volt. Margit 1914-ben kötött házasságot Szemmelveisz Gottfried zirci cipészmesterrel, házasságukból három gyerek született. Varróműhelye a Deák Ferenc utcában, az egykori Amberg házban volt. Cipészmester férje korán meghalt, egyedül nevelte fel három gyermekét. Mindenki csak Néninek vagy Margit néninek nevezte. Jó ízlése volt, ügyesen a legbonyolultabb menyasszonyi ruhákat is meg tudta varrni. Mindig több lány dolgozott nála, akik a tanoncéveiket töltötték, és a női szabó segédvizsgát sikerrel letették. A varroda két szobában működött, az egyikben három varrógépen dolgoztak a lányok, míg mások kézzel varrtak. Sok kézimunka volt a ruhákon. A másik szobában volt egy tükör a próbákhoz, divatlapok és egy próbababa is. Az elkészült ruhákat szépen kivasalva a varrólányok házhoz is vitték.

A harmincas évek báli szezonjában megnövekedett a munka a varrodában. Olyan bálok voltak, amelyeken a lányoknak előírták a báli ruhájuk mintáját. Egyik évben volt a pöttyös bál, másikban a rózsás bál, harmadikban a magyar bál, minden szezonra új ruhát varrtak. Az esküvőkre itt készültek a gyönyörű fátyolos menyasszonyi ruhák, és a koszorúslányok rózsaszínű fodros ruhái. A kislányok elsőáldozási ruháit is itt varrták.

Sok zirci lány, aki nem hivatásszerűen akart varrni, itt tanult pár hónapig. Megtanulták, hogyan kell méretet venni, szabásmintát készíteni, kiszabni és megvarrni a ruhát. Megismerték a különböző ruhaanyagokat, és varrásmódokat is. Megbeszélték, kinek milyen színű, milyen anyagú, milyen fazonú ruha illik. Később aztán a lányok megvarrtak maguknak mindent. A tanoncok közül híres lett Kaufmann Mária (Cuni)(1920-2008), később Ambrus Miklósné. Édesapja, Kaufmann István jómódú cipészmester vállalta, hogy a lánya taníttatását és biztosítását fizeti. Cuni a négy polgári befejezése után, 1937 májusában került Szemmelveisz Gottfriednéhoz. Tanoncideje egy évig tartott. Az ezt követő vizsgán női szabó segéddé nyilvánították, segédlevelét Wolf János, az ipartestület elnöke írta alá. Vizsgadarabja saját magának készített báli ruha volt. Később is a varrodában dolgozott. Miután férjhez ment, önállóan folytatta a szakmát, főleg férfiingeket, férfiaknak fehérneműt, ágyneműt varrt. Az ágyneműt monogrammal látták el, slingelték, gomblyukazták. Férje, Ambrus (Amberg) Miklós apáti titkár, 1944-ben hadbavonult, csak 1947-ben tudott hazajönni a fogságból. Felesége a bizonytalanságban, szenvedésben, a háború és az azt követő idők szörnyűségei között naplószerűen leveleket írt neki egy füzetbe, amit unokaöccse, Amberg Lajos közzétett „Cuni néni kockás füzete” címmel. Nagyon szép lírai írás arról, hogy a két egymást szerető ember nem adta fel a reményt hosszú éveken át.

Özvegy Martinkovics Jánosné varrodája a mai József Attila utca 11. szám alatt volt. Először a ház alsó szintjén működött, majd a háború után az udvarba került a műhely. Itt is képeztek segédeket. Nemcsak női ruhákat varrtak, de igényes ágy- és asztalneműt is. Akkoriban a lányok stafírungjához hozzátartozott a monogramos, azsúrozott, slingelt ágynemű. Egyházi személyeknek is készítettek karinget, a templomba oltárterítőket.

Békefi Zoltánné Manninger Rozália (1927-2013) is özvegy Martinkovics Jánosné (1886-1957) női szabónál volt tanonc 1944-ig. A képzés magántanulóként folyt, így külön tanulói dokumentum nem készült, a taníttatását édesapja finanszírozta. A képzés befejezése után szakmai vizsgát tett. Az akkori rendelkezések alapján, tekintettel az ellátások szabályozására, zirci telephelyre nem adtak ki női szabó iparengedélyt, így a tevékenységét egy borzavári műhelyben kezdte. 1960-tól kapta meg a zirci telephelyű női szabó ipar gyakorlására a működési engedélyét. Munkáját mindig igényesen, nagy alkotói fantáziával végezte. Vendégköre egyre bővülő lett. Szülei korábbi kapcsolatai révén sokat segített az egyházközség papi ruháinak javításában is. A színjátszó kör tagjaként több ruha, jelmez tervezésében és elkészítésében is közreműködött. Lánya, Békefi Aranka írta róla:„Nagyon jóleső érzés, hogy még mindig találkozok olyan hölgyekkel akik szívesen hordják az általa készített ruhákat”.

Kedvelték Müller Alajosné Kirsteuer Erzsike (1901-1956) sikkes ruháit. Az ő varrodája a Reguly közben volt, sok lánynak, asszonynak varrtak, tanoncok is kikerültek a keze alól. Férje, Müller Alajos és testvére, Kirsteuer Mihály férfiszabó volt.

Sokan emlékeznek még a nagyon ügyes varrónőre, Bittmann Ilonára (1923-1971), később Szakács Ferencnére, aki szintén Margit néninél tanulta a szakmát, majd a mesterlevelét Budapesten szerezte meg. Az 1940-es években Ilona szalon néven önálló varrodát nyitott a mai Monostor cukrászda melletti helyiségben, amelyet 1950-ben államosítottak. Ő is tanított lányokat, szervezett varrótanfolyamokat. Duka Erzsébet (Bözsi) is nála tanult, aki később Budapesten is megállta a helyét varrónőként.

A Néninél tanult Wetzl Annus (később Wilde Béláné). Emlékeznek még arra, hogy Hebling Etelka (Szaturiné), Kasper Rozália (Aschenbrennerné), Kőrös Lajosné Anci, Szemmelveisz Magda (Holl Andrásné) is Szemmelveisz Gottfriednénál tanulta a szakmát. Miután a varráshoz szükséges ismereteket elsajátították, nemcsak maguknak, de a rokonoknak, szomszédoknak, barátoknak is varrtak.

Zircen ismert varrónők voltak Doberné Bittmann Irén, Baumann Mihályné Bittmann Mariska, Szabóné Regenye Mária, Hackné Kadnár Mária, Mikóczi Margit. Bognár Antalné Szalay Emma a kézimunkáiról volt híres, szép azsúrozott, hímzett, madeirázott asztal- és ágyneműket varrt.

A házaknál varrónapokat tartottak, jött a varrónő, Lőrincz Árpádékhoz Aschenbrenner Ernőné Kasper Rózsi. Ilyenkor szokás volt összeszedni a varrni-, alakítani-, javítanivalót. A régi ruhákat kifordították, hogy az elkopott részek befelé kerüljenek, kabátból kosztümöt, nadrágból szoknyát varrtak, sokszor napokig tartott a munka. A lányoknak a közelben kellett lenni, hogy bármikor próbálni tudjanak, közben elkészültek a gyerekruhák is.

Zircen a varráshoz szükséges textil kínálata is elsőrangú volt. Először a Deák Ferenc utcában, majd a Főtéren működött a híres Baumel textilkereskedés. Baumel Gábor szerezte be az anyagokat, a győri Richards gyárból a gyapjú- és finom posztó szöveteket, a pápai Perutz gyárból a színes pamut- és vászonanyagokat. Baumel Imrére, a bolt vezetőjére, és a bolt választékára a mai napig sokan emlékeznek.

Köszönet a segítségért: Lőrincz Máriának, Amberg Lajosnak, Müller Anikónak, Békefi Arankának, Szakács Ilonának, Slajchóné Baumann Lujzának, Kőrösné Bittmann Angélának. A fényképekért köszönet Amberg Lajosnak, Müller Anikónak, Békefi Arankának.

Felhasznált irodalom

• Ferber Katalin: Az elárult Japán. Út Fukusimáig. – Kalligram, 2015.
• Zirc és Vidéke korabeli számai

Cuhavölgyi Klára

• 

  Hirdetés 1906-ból

• 

  Wetzl Jánosné és lányai, Lujza és Matild divatos blúzokban 1909-ben

• 

  Szemmelveisz Gottfriedné (középen áll) varrodája 1937-ben

• 

  Szemmelveisz Gottfriedné (középen ül), felette Wetzl Annus, jobbra tőle ül Kaufmann Mária

• 

  Punk Magdolna esküvői ruhája 1948 (családi albumból)

• 

  Kaufmann Mária báli ruhája 1937.

• 

  Kaufmann Mária segédlevele

• 

  Kirsteuer Erzsébet (Müllerné)

• 

  Manninger Rózsi (Békefiné)