Vázsonyi Vilmos
VÁZSONYI Vilmos, Weiszfeld Vilmos (Sümeg, 1868. március 22. – Baden, 1926. május 29.) jogász, miniszter, politikus. Vázsonyi Jenő öccse.
Élete
A budapesti egyetemen jogot végzett, majd ügyvédként dolgozott. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört és még ugyanabban az évben bekerült Budapest törvényhatóságába. 1901-ben Demokrata-párti programmal országgyűlési képviselő. 1904-ben a vasutassztrájk idején a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat vezette, majd a perbe fogott vasutasok védelmét látta el. 1917–1918-ban igazságügy-miniszter két kormányban is. Fellépett a háborúellenes és a forradalmi mozgalmak ellen. Az őszirózsás forradalom napján emigrált, csak az ellenforradalom hatalomra jutása után tért haza. Az újjászervezett Nemzeti Demokrata Polgári Párttal a legitimistákat támogatta. 1924-ben már a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és tevékenységében is közreműködött. A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője, emiatt soviniszta körök részéről súlyos támadások érték.
Művei
- Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. 1–2. Köt. (Életrajzzal.) Budapest, 1927.
Irodalom
- BARACS Marcel. Vázsonyi Vilmos. = Jogállam, 1917.
- Vázsonyi Vilmos. = Tapolcai Újság, 1926. június 4.
- PETHŐ Sándor: Vázsonyi Vilmos. = Viharos emberöltő, Budapest, 1929.
- VÁZSONYI Vilmosné: Az én uram. Budapest, 1931.
- MAJOR Ottó: Isten békéje. (regény) Budapest, 1959.