Torgyöpi csárda
Almádiban az 1800-as évek közepéig a szőlőbeli épületeken kívül két nevezetes épület volt, a két csárda, amelyeket Alsó, illetve Felső Csárda néven ismerünk. Az Alsó Csárdát Torgyöpi Csárdának is nevezték, nem tudni, hogy honnan származik ez a név. Nevezetessége az volt, hogy az épületen keresztül húzódott Veszprém és Zala vármegyék határa. Kérdéses, hogy szándékos, vagy véletlen cselekedet következménye volt ez az országos hírnévre szert tett különlegesség.
A csárda építési ideje nem ismert, csupán a veszprémi káptalannal, mint földesúrral kötött és levéltárakban fennmaradt bérleti szerződésekből kapunk információt a csárdáról. A káptalan általában Almádi pusztát adta bérbe, amelyen a szőlőkön kívül minden egyebet (csárdákat, réteket, nádvágást, halászatot stb.) értettek. Földrajzi értelemben Almádi vízparti, sík részét nevezték pusztának, a többi részt szőlőhegynek nevezték. Tekintsük át az Alsó Csárdára vonatkozó, levéltárban őrzött szerződésekből származó adatokat, kronologikus rendben.
- 1760. október 25. Fülöp Mihállyal kötött szerződésben „...az épületek tetejét és kerítését a bérlő javítja” kitétel szerepel, tehát meglevő épületről, illetve annak esetleges javításáról van szó. Úgy vélhetjük, hogy a csárda az 1750-es évek elején épülhetett, nem kizárva egy korábbi időpontot.
- 1766. Fülöp Mihály, mint korábbi bérlő ismét árendába kérte Almádi pusztát, amit Lőrincz István szentkirályszabadjai nemes ember már három éve bérelt. A bérleti szerződések általában három évre szóltak, amit akár többször is meghosszabbítottak.
- 1766. Lőrincz István kérte a bérlet meghosszabbítását, amit megkapott. Az igen részletes szerződés végén rögzítették, hogy 3 esztendő eltelte előtt 3 hónappal jelezze további szándékát.
- 1772. október 26. Lőrincz Istvánnal, a már két alkalommal megújított szerződést meghosszabbítják újabb két évvel.
- 1774. október 26-án további két évre kötöttek szerződést és Lőrincz Istvánt ez alkalommal kötelezték az Alsó Csárdánál nyolc öl (kb. 15 méter) hosszúságú, kőfalas fészer megépítésére, amelyhez az „Uraság” adja az anyagot.
- 1796. Felsőőrsiek bérbe akarták venni a csárdát, Lőrincczel azonos feltételekkel. Ebből következik, hogy Lőrincz István nagyon sokáig bérelte az Alsó Csárdát.
- 1803. Az Alsó Csárdának külön bérlője volt (tehát nem a pusztát bérelte) Nagy József személyében, aki később a káptalan úriszéke elé került, mert rablott holmit találtak nála.
- 1817. április 6. A veszprémi Primus Jánosnak adták bérbe a csárdát bor és húsmérési joggal. A pusztát is megkapta nádlással, kaszálással és tüzelni valóval együtt 200 váltóforint éves bér fejében.
- 1823. március 19. A veszprémi Rozmán Istvánnak adták bérbe Almádi pusztát egy esztendőre 320 váltóforint ellenében.
- 1828 Rosos Ignác és Kováts Dániel bérlők két évre átengedték az Alsó Csárda haszonvételét 130 váltóforint ellenében Szelestey Ferencnek.
- 1829. november 17. A káptalan a veszprémi Tóth Jánossal kötött kontraktust, ami 1830 évi Szt. György naptól számított egy évig volt érvényben.
- 1840. április 7-én kötött szerződés értelmében három évre Kun István vette bérbe az Alsó Csárdát 100 váltóforint ellenében.
- 1845. Szent György naptól 1848. Szent György napig ismét Kun István a bérlő, de akkor már a Felső Csárdát is bérli.
Az 1858. évi kataszteri felmérés szerint az Alsó Csárdához a következő területek tartoztak.
| 3365 hrsz. | legelő | 180 négyszögöl |
| 3366 hrsz. | legelő | 30 négyszögök |
| 3367 hrsz. | lakó és gazdasági épület udvarral, 157. házszám |
330 négyszögöl |
| 3368 hrsz. | zöldségeskert | 48 négyszögöl |
| 3369 hrsz. | legelő | 183 négyszögöl |
| 3370 hrsz. | zöldségeskert | 173 négyszögöl |
| 3871 hrsz. | komlókert | 332 négyszögöl |
Az államosításig káptalani tulajdon volt az Alsó Csárda, amelynek mint előzőekben láthattuk, folyamatosan volt bérlője. 1866. szeptember 22-én döntés született arról, hogy a káptalani erdőkerülő fogja lakni az épületet. Tekintettel arra, hogy az iratok hiányosan maradtak fenn, nem ismeretes, hogy mikor szűnt meg a csárda funkció. 1871-ben káptalani cselédházként említik az iratok, amelyben az erdőkerülő, vagy a juhász lakott. 1888-1907. között kiadott helységnévtárak Torgyöpöt mint Almádihoz tartozó lakott helyet említik, 5, 8, 12 fő lakossal. Az 1930-as években a káptalan erdőőre lakott benne. 1909-ben és 1938-ban a vasút és a 71. számú út számára kisajátítások történtek, így egyre kisebb terület tartozott az egykori csárdához.
E rövid áttekintésből képet kaptunk egy több mint kétszáz éves épület sorsáról, amelyet 1832-től mint Almádi nevezetességét említik, sajátos helyzete miatt, amit Eötvös Károly is megemlít „Utazás a Balaton körül” című művében. Még egy adatot kell zárásként megemlíteni a csárdával kapcsolatban. 1844-ben vita támadt a veszprémi káptalan és Zala megye között a Balaton vizében levő határt illetően. Egyesség a felek között nem jött létre, ezért kijelölt bíróság döntötte el a vitát. Ennek során 1844. szeptember 6-án helyszíni szemlét tartó nádori bíróság tagjaként, Deák Ferenc is járt az Alsó Csárdában és a vitát eldöntő okiraton olvasható sajátkezű feljegyzése.
A csárdából ma már nem látható semmi, csupán egy kerítésbe épített megyei határt jelző kő - amelyet az 1858 évi felméréskor helyeztek el -emlékeztet a híres csárdára.
Kapcsolódó cikkek
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2005. (17. évf.) 1. sz. 2. p.
