Szontagh Tamás

A Helyismeret wikiből
Szontagh Tamas.jpg

SZONTAGH Tamás, iglói (Ózd, 1851. április 13. – Budapest, 1936. január 31.) geológus.

Élete

Középiskolába Eperjesen, Pozsonyban, Budapesten és Szarvason járt. A budapesti tudományegyetemen 1882-ben végzett, majd a Mineralógiai és Petrográfiai Intézetben tanársegéd. 1886-tól magángeológus. 1889-ben a Földtani Intézethez került, 1892-ben osztálygeológus, 1905 után főgeológus. 1919-ben, Lóczy Lajos nyugdíjba vonulása után az intézet igazgatójává nevezték ki, ezt a pozíciót 1924-ig töltötte be. Révfülöpre költözött, de agro- és hydrogeológiai tanulmányait ott sem hanyagolta el. Az 1880-as években telepedett meg Révfülöpön, ahol villát építtetett, aktív résztvevője, segítője volt a település közéletének és fejlesztésének. A Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület alapító tagja és évtizedeken át elnöke. Családi emlékeinek egy részét a Révfülöpi Honismereti Gyűjtemény őrzi. Tudományos munkásságának kezdetén az Alföld keleti peremének geológiai térképezését végezte, majd főként hidrogeológiai tevékenységet folytatott. 1916-ban elsőként tette közzé a bakonyi vörös földben meglévő bauxit adatait és tárta fel annak gazdasági jelentőségét.

(A révfülöpiek úgy tudják községükben hunyt el, a Magyar múzeumi arcképcsarnok c. kötet is ezt közli.)

Művei

  • A budai várhegyi alagút hidrogeológiai viszonyai. Budapest, 1908.
  • Hidrogeológiai megfigyelések. Budapest, 1909.
  • Ásványosvízű forrásokon végzett hidrogeológiai és fizikochemiai megfigyelések eredményei. Budapest, 1914.
  • Magyarország mesterséges vízellátása. Budapest, 1919.

Irodalom

  • Meghalt dr. iglói Szontagh Tamás. = Tapolcai Lapok 1936. febr. 8.
  • LÁSZLÓ Gábor: Szontagh Tamás emlékezete. = Földtani Közlöny, 1937.
  • MOSONI Dór: Hatvan éve hunyt el (Iglói) dr. Szontagh Tamás. (Társszerző.) = Földrajzi Közlemények, 1996. 4. sz.
  • KISS László: A Révfülöpi Fürdőegyesület 100 éve. Révfülöp, 1999. (Révfülöpi Kiskönyvtár 3.)
  • P. MIKLÓS Tamás: Ki kicsoda Révfülöp történetében. I. rész. = Villa Filip, 2000. 2. sz.