Szalay Mihály

SZALAY Mihály (Veszprém, 1920. szeptember 9. – Szarvas, 1974. december 1.) mezőgazdász, állatorvos, tanár.

Élete

1941-ben a Keszthelyi Gazdasági Akadémián végzett. Még az év őszétől Debrecenben tanársegéd, egy év múlva a Kolozsvári Főiskolán adjunktus és egy ezerholdas tangazdaság vezetője. 1943-ban a budapesti műegyetem állatorvosi osztályán tanult, katona és 1947-ig hadifogoly. 1947-től a keszthelyi egyetemen tanított, két évvel később pedig az állatorvos-tudományi karon oklevelet szerzett. 1950-től minisztériumi osztályvezetőként haltenyésztéssel kezdett foglalkozni. 1957-től a Haltenyésztési Kutatóintézet munkatársa, 1968 után, igazgatóként a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Állomást nemzetközileg is elismert kutatóintézetté fejlesztette. A magyar halkutatás egyik jelentős képviselője. Főleg a harcsa mesterséges szaporítása, a halastói pecsenyekacsa nevelése, valamint a növényevő halak polikultúrás nevelése terén ért el jelentős eredményeket.

Művei

• Haltenyésztés az öntözéses vidékek halastavaiban és rizsföldjein. Budapest, 1954.
• Halgazdasági ismeretek a halgazdasági szakosított iskolák számára. Budapest, 1961.
• A halak és a halak betegségei. Budapest, 1961.
• Tógazdasági pecsenyekacsa-nevelés. Gödöllő, 1964.

Irodalom

• BUZA László: Szalay Mihály. (Társszerző.) = Magyar Állatorvosok Lapja, 1975. május
• Magyar agrártörténeti életrajzok. 3. Köt. Budapest, 1989.