Szalai Imre
SZALAI Imre (Kővágóörs, 1894. jún. 1.–Budapest, 1979. márc. 2.) író, művészettörténész, építész.
Élete
Tanulmányait Budapesten kezdte, de baloldali elkötelezettsége miatt az 1. világháború után nem vették vissza az egyetemre, az építészmérnöki diplomát Brünnben szerezte meg. 1930-ban Párizsba emigrált, ahol kirakatrendezéssel, reklámgrafikával, tájképfestéssel foglalkozott. 1935-ben hazatért és a Szőke építőipari cégnél dolgozott. Tagja volt a Gallilei-körnek, aktív közreműködője a balatoni társadalompolitikai megmozdulásoknak, a tókörnyék irodalmi és művészeti életének. Írásait főként a Nyugat közölte, de más lapokban is megjelentek versei és elbeszélései. Baráti kapcsolat kötötte Radnóti Miklóshoz, aki 1935. augusztus 15-én, kővágóörsi búcsú alkalmából feleségével több napot töltött nála. Együtt dolgoztak a két háború közötti Kortárs c. folyóirat szerkesztésén, annak megszűntéig. Gyakran látogatott szülőfalujába s meghitt kapcsolatot tartott az itt élő emberekkel. Segítette Lakatos Péter Pál írói kibontakozását. 1945 után a Lakóépület-tervező Vállalat főmérnökeként irányította Dunaújváros és Inota beruházásait. A műemlékeinkről készült sorozatban többek között Balatonfüredről írt ismeretterjesztő füzetet.
Művei
- A nappalokba költözöm. (v.) Budapest, 1927.
- Halászbástya (tan.) Budapest, 1962.
- Balatonfüred. (tan.) Budapest, 1964.
- Városliget. Budapest, 1966.
- A Vajda János Társaság. Budapest, 1975.
Irodalom
- M. PÁSZTOR József: Búvópatakok. Budapest, 1976.
- M. PÁSZTOR József: “Az író beleszól...” Budapest, 1980.