Szabó Lőrinc

SZABÓ Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.) költő, műfordító.

Élete utolsó évtizedében balatonozós alkotói életformát alakított ki. Tavasszal és ősszel a Balatonnál pihent, készítette műfordításait és írta verseit. A legendássá vált balatonutazó utakon Baumgarten Sándor igali, Illyés Gyula, Baránszky-Jób László és Böszörményi László tihanyi, Bernáth Aurél kisörsi majd ábrahámhegyi, 1951-től Lipták Gábor balatonfüredi háza volt a leggyakoribb tartózkodási helye. 1948-tól a balatoni táj ihletőn hatott kései lírájára. Utolsó verseskötetében szereplő szonettjei közül sokat Illyésék nyaralójában írt. Itt érte első szívrohama, aminek emlékét a Tücsökzene című kötetében idézte. A füredi kórházban keresett gyógyulást, innen halála előtt három héttel Pestre szállították. Emléktábláját a füredi Balatoni Panteonban Borsos Miklós a költőt ábrázoló bronz plakettjével 1964. szeptember 12-én avatta Illyés Gyula. Balatonfüreden utcát neveztek el róla.

Irodalom

• LIPTÁK Gábor: Szabó Lőrinc. = Nyitott kapu. Budapest, 1982.
• KODOLÁNYI János: Szabó Lőrincről. Egy tihanyi emlék. = Tündér Tihany. Veszprém, 1992.
• IRCSIK Vilmos: Az én Szabó Lőrincem. = Új Horizont, 200. 2. sz.