Szabó István (író, műfordító)

A Helyismeret wikiből
Szabo Istvan 1931.jpg

SZABÓ István (Cserszegtomaj, 1931. március 7. – Budapest, 1976. március 16.) író, műfordító.

Élete

A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. Az 1949-1951-es években traktoros a Keszthelyi Gépállomáson, majd fél évig katona, utána ismét földműves. 1951-től két évig az inotai építkezéseknél dolgozott. 1953-tól 1956-ig magyar szakon tanult a budapesti tudományegyetemen. Tanulmányait abbahagyva könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író. 1954-től jelentek meg versei és novellái. Írásaiban a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be. Jankovich Ferenc fedezte fel tehetségét. Móricz Zsigmond és Kodolányi János tanítványaként a falusi társadalom tragikus konfliktusai foglalkoztatták. 1964-ben József Attila-díjat kapott.

Művei

  • A lázadó. (elbeszélés) Budapest, 1956.
  • Varázslat kertje. Budapest, 1963.
  • Ne nézz hátra. (elbeszélés) Budapest, 1972.
  • Iskola a magasban. (elbeszélés, önéletrajzi írások.) Budapest, 1977.
  • Hajnalok hajnala. (elbeszélés) (Vál., szerk.: GYŐRI János, CSAVLEK András.) Budapest, 1978.
  • Hazulról odáig. (elbeszélés) Budapest, 1980.
  • A szabadság keresztje. (elbeszélés) Budapest, 1987.

Irodalom

  • BÉLÁDI Miklós: Ne nézz hátra. In: Kritika, 1973.
  • VAJKAI Aurél: Szabó István: Ne nézz hátra. In: Életünk, 1973. 5. sz.
  • CSURKA István: Szabó Pista hullása. In: Élet és Irodalom, 1976. 12. sz.
  • SZENTESI Zsolt: Világgá menni egy szőlőhegyen. In: Napjaink, 1985.