Sarudy Ottó

SARUDY Ottó (Cselej, 1872. febr. 7.–Pápa, 1931. okt.) tanár, író. Sarudy György öccse.

Élete

Gimnáziumba Sátoraljaújhelyen járt, a tanítóképzőt Sárospatakon végezte. Budapesten polgári iskolai tanítói, két évvel később tanári oklevelet szerzett. Előbb az Érsekújvári, majd az Alsólendvai Polgári Iskolákban tanított. A tanári diploma megszerzése után előbb Znióváralján, majd 1898-ban Pápán tanítóképző-intézeti tanár. 1908-tól a Dévai Tanítóképző igazgatója, később Kolozsvárott tanított. 1921-ben Pápán igazgató, egy év múlva tankerületi főigazgató és nyolc éven át az állami tanítóképző intézetek országos felügyelője. Írásai a Pápai Lapokban és a Magyar Tanítóképzőben jelentek meg. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van.

Művei

• A Pápai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet értesítői. 1898–1907. (Szerk.) Pápa.
• Zsoltárok a dicséretek. Budapest, 1902.
• Magyar énekiskola. 1–3. r. Budapest, 1903–1904.
• Magyar stilisztika és a közéleti fogalmazványok. Budapest, 1903.
• Magyar énekiskola, tanítóképzők számára. 1–3. Füz. Budapest, 1904.
• 100 magyar férfikar. Budapest, 1904.

Irodalom

• Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.