Révész Imre

RÉVÉSZ Imre (Pápa, 1889. június 30. – Budapest, 1967. február 27.) református püspök, egyháztörténész, tanár.

Élete

1907-ben Kassán a Premontrei Főgimnáziumban érettségizett, majd Kolozsvárott és Franciaországban folytatott teológiai tanulmányokat. 1916-ban Kolozsvárott bölcsészdoktorátust szerzett, 1912 és 1920 között ugyanott tanított. 1920-tól Debrecenben lelkész, 1930-tól egyetemi tanár. 1938–1949-es években a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Az egyházi iskolák államosítása után mondott le. Debrecenben szerkesztette a Hit és Élet c. folyóiratot, társszerkesztője a Református Szemlének. Irányította a reformátusok Új Énekeskönyvének megjelentetését. 1944-ben tevékeny részt vállalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés (amelynek 1944. december 16-án tagjává választották) megalakítását előkészítő munkákban. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tanácskozásai színhelyéül felajánlotta a Református Kollégium oratóriumát. Történetírói munkássága során a protestáns egyháztörténet, valamint a magyar társadalom- és művelődéstörténet számos kérdésével foglalkozott. 1935-től az MTA-nak levelező, 1946-tól rendes tagja.

Művei

• A tudományos egyháztörténet-írás. Kolozsvár, 1912.
• Bismarck kereszténysége. Kolozsvár, 1915.
• Dévai Bíró Mátyás tanításai. Kolozsvár, 1915.
• Bod Péter mint történetíró. Kolozsvár, 1916.
• A kereszténység története. Kolozsvár, 1923.
• A magyarországi protestantizmus története. Budapest, 1925.
• Magyar református egyháztörténet 1520 tájáról 1608-ig. Debrecen, 1938.
• Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából. Budapest, 1957.
• Sinai Miklós és kora. Budapest, 1959.
• Bécs Debrecen ellen. Budapest, 1966.

Irodalom

• BALOGH István: Dr. Révész Imre (1889–1967). = Alföld, 1967. 4. sz.
• SZABÓ István: Révész Imre 1889–1967. = Magyar Tudomány, 1967. 12. sz.
• JUHÁSZ Géza: Révész Imre pályája. = Alföld, 1967. 5. sz.
• FÜRJ Zoltán: Egy püspökválasztás történetéhez. = Szabolcs-Szatmári Szemle, 1990. 2. sz.
• Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Budapest, 1994.