Ortutay Gyula

ORTUTAY Gyula (Szabadka, 1910. márc. 24.–Bp., 1978. márc. 22.) néprajztudós, tanár, miniszter.

Élete

Értelmiségi családból származott, apja a Szegedi Napló szerkesztője. Tanulmányait a szegedi tudományegyetemen végezte, részt vett a baloldali értelmiségiek munkájában. Először gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd 1935 és 1944 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának helyettes vezetője. Közben Kozma Miklós miniszternél házitanító és a Magyarságtudomány c. folyóirat szerkesztője. 1942 tavaszán csatlakozott a FKgP-hez, egyik szervezője a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Kapcsolatban állt Bajcsy Zsilinszky Endre körével. A német megszálláskor lemondott állásáról, egy könyvesboltban helyezkedett el és részt vett az ellenállási mozgalomban, a Görgey-zászlóalj megalakításában. A felszabadulás után a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda elnöke. Aktív részese a kisgazdapárt újjászervezésének, a párt balszárnyán elhelyezkedő “O” csoport, illetve a Fórum Club egyik vezetője. 1946 tavaszán támogatta a Baloldali Blokk követeléseit, az év nyarán baloldali magatartása miatt pártfegyelmit kapott, majd kizárták a politikai bizottságból. Részt vett a Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatását előkészítő tárgyalásokon. 1947. március-1950. február között vallás és közoktatásügyi miniszter. 1950 után különféle politikai és társadalmi pozíciókat töltött be. Folyóiratoknak, lexikonoknak szerkesztője. Néprajztudományi és más műveknek szerzője vagy társszerzője. Tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, 1945–1949 között országgyűlési képviselőként Veszprém megye kisgazdapárti listavezetője. A legmagasabb állami politikai kitüntetések mellett 1948-ban Kossuth-díjat, 1972-ben Akadémiai Nagydíjat, 1976-ban Állami Díjat kapott.

Irodalom

• VIDA István-VÖRÖS Vince: A Független Kisgazda Párt képviselői. 1944-1949. Bp. 1991.