Nemzeti Ünnepünk
Bizonyára valamennyi magyar állampolgár tudja, milyen esemény évfordulóját ünnepeljük március 15-én, és miért e nap szerepel nemzeti ünnep megjelöléssel a naptárban. Azt, hogy ez mióta van így, nagy valószínűséggel csak a történelemmel foglalkozók, illetve történészek tudják. Ha visszatekintünk a múltba, igen érdekes adatokat találhatunk. Nézzünk ezek közül néhányat.
Nemzeti ünnepünkről először az 1898. évi V. Törvénycikk rendelkezik, amelyik 1898. április 7-én került kihirdetésre. Az 1. §-ban az indokolás rövidítve így hangzik: „A nemzet kegyelettel és hálás érzelemmel emlékezvén... az 1848. évi törvénykezési alkotásokról, melyekkel az alkotmányos jogok a nemzet minden osztályára kiterjesztettek, a képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer behozatott, a közteherviselés általánosíttatott,... s általában a politikai és polgári szabadság magasztos elvei érvényre jutottak: ezen alapvető törvények megalkotásának fél évszázados évfordulója alkalmából a törvényhozás április hava 11-ik napját, mint azt a napot, amelyen dicső emlékezetű V. Ferdinánd király az 1848-ik évi korszakot alkotó törvényeket szentesítette, nemzeti ünneppé nyilvánítja.”
A korabeli újságokban viszont teljesen mást találunk. Például a Veszprémi Hírlap 1896 márciusában megjelent 11. számában nagyon hosszú, a teljes programot közlő cikkben ismertetik: „A katolikus kör és legényegylet nagyobbszabású ünnepségekkel üli meg a március 15-ét. A tagok de. 10 órakor gyülekeznek az egylet helyiségeiben, honnan együttesen vonulnak fel a kegyesrendiek templomába 1/2 11 -kor tartandó szentmisére.” Utána visszatértek a kör helyiségeibe, ahol hazafias beszédet hallgattak meg. Az este 6 órakor kezdődő estélyen szavalatok, zeneszámok, énekek hangzottak el. Utána társasvacsorát rendeztek, melynek részvételi díja 1 Ft volt, borral együtt.
Az 1897. március 15-i eseményeket még részletesebben megismerteti velünk az előbb említett újság. Leírja, hogy mi lesz a főgimnáziumban, a katolikus körben, az állami polgári iskolában, a felsővárosi iparos barátsági körben, az iparos ifjak önképző egyletében, a Zsák-féle vendéglőben, amelyik a polgári kaszinó épületének földszintjén működött, hogy csak a jelentősebbeket említsük.
Alapos ellentmondás feszül a törvény és a tényleges gyakorlat között, amely hosszú ideig fennállt, és csak az 1927. évi XXI. Törvénycikk oldotta fel. Az új törvény bevezető részében olvashatjuk: „A törvényhozás — a nemzet kezdettől fogva önként megnyilvánult közérzetét követve — március hó tizenötödik napját nemzeti ünneppé nyilvánítja." Ezzel az 1898. évi V.T.c. április 11-ét nemzeti ünneppé nyilvánító rendelkezése hatályát veszti. Az ünnepségek megrendezésére csak vasárnap kerülhetett sor, mert akkoriban március 15-e nem volt munkaszüneti nap. Csak később, a '30-as évektől kezdődően volt pirosbetűs ünnep a naptárban, ami csupán iskolai szünetet jelentett. Április 11. mint nemzeti ünnep leginkább csak a törvényben létezett.
Befejezésül annyit, hogy az 1848-ban kiadott Kossuth-bankók ötnyelvű — magyar, német, román, szlovák, horvát — szövege is bizonyítja az 1848-as törvényekjelentőségét és azt, hogy az akkori Magyarország minden nemzetiségét egyenlőként kezeli.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1993. (5. évf.) 3. sz. 2. p.
