Nagystrand
A ma Wesselényi strand néven ismert strandot korábban mindenki a címbeli néven ismerte. Egyszerűen azért, mert tényleg az volt és nemcsak Almádiban, hanem az egész északi parton.
Almádi strandja 1877-től a mai örökmécses helyén állt fürdőház volt. Ez a facölöpökön álló építmény az állandó javítások mellett is egyre rosszabb állapotba került, nem beszélve a szűkös voltáról.
Új strand építésének szándékát a Balatonalmádi Fürdő és Épitő Rt. 1921-ben kelt adóbevallásának melléklete így fogalmazza meg: „új modern strand épitése szükséges a versenyképesség miatt, ezért elhatároztak a teljes részvénytőke lehívását” Az elhatározást tett követte és az 1922 május 25-i beszámoló szerint „az új strand építését kora tavasszal megkezdtük, reméljük, hogy a jövő hóban megnyithatjuk.”
Ez valóban így is lett, mert az 1922-es üzleti évről szóló beszámoló szerzője így fogalmaz: „Megépítettük a strandfürdőt, mely a Balaton felső partján az első, úgy csinosság, mint belső tervezésének és berendezésének célszerűsége folytán Balatonalmádinak és a részvénytársaságnak diszére válik.” 1922-ben nem a teljes strand készült el, csak a főépület és két kabinsor. Évről-évre bővítették és 1926-ban már „hatalmas mértékben megnagyobbított” strandról írnak, mint a 288,159.000,- korona tiszta jövedelem megalapozójáról. Ekkor 500 kabin és 300 fős közös vetkőző állt rendelkezésre. Az utolsó szakasz az 1928-ban elkészített szép, félköríves tetőterasz volt.
A strand teljes kiépítése után a főépületből, jobbra és balra elhelyezkedő két-két melléképületből állt. Mindegyik emeletes volt, közös vetkőzőket (fogasos), kád és iszapfürdőt tartalmazott, sőt speciális villamos kezelésre is volt lehetőség. Itt kell megemlíteni, hogy képkiállításokat és hangversenyeket is rendeztek a strand főépületében, illetve a tetőterasz alatti térben.
A Balatonalmádi Fürdő és Épitő Rt., a strand tulajdonosa tönkrement és 1939. október 31-én felszámolták. Az új tulajdonos a Pénzügyminisztérium Jóléti Alapja lett, aki elhatározta a strand lebontását és újjáépítését. Ennek az volt az indoka, hogy annak idején túl alacsonyra építették az épületek padlószintjét és tavasszal rendszeresen elöntötte a kabinokat a víz.
A bontási munkák 1942 tavaszán kezdődtek, mikoris bokáig érő víz volt a vasbeton kabinokban. Ezen szezonban a közeli - azóta már régen lebontott - épületekben voltak az ideiglenes vetkőző helyiségek. Az építkezés 1943 végére befejeződött, de már a szezonban használták a vendégek az új épületet.
A háború alatt kisebb károkat szenvedett az épület elsősorban azért, mert a szovjet harcosok néhány gerendát kifűrészeltek a tetőszerkezetből, miközben raktárnak használták az épületet. A helyreállítás során készült a két emeletes terméskő építmény a bejárati csarnok két oldalán. Így nyerte el a „nagystrand” a mai képét.
Érdemes megemlíteni, hogy a régi, 20 évig fennállott strandépületről rengeteg különféle (közel 90) képeslap készült, nem beszélve arról, hogy ezek némelyikét 5-6 esetben kiadták. Ezeken követhetők az építési fázisok, továbbá bizonyítják a strand és ezen keresztül Almádi közkedveltségét.
Befejezésül egy rövid idézet a „Balatonalmádi és környéke” címet viselő IBUSZ utikalauzból:
„Népi demokráciánk Almádiban építette az első, a mai követelményeknek megfelelő nagy balatoni strandfürdőt. A korszerűen és minden kényelemmel felszerelt árnyas liget, játéktér, füves pihenő stb. 1953-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.”
Érdekes lenne néhány szót váltani a szerzővel...
Kapcsolódó cikkek
Schildmayer Ferenc: Almádi első strandja. Új Almádi Újság. 1991. (3. évf.) 5. sz. 2 p.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1993. (5. évf.) 7. sz. 2. p.
