Magassy Sándor

MAGASSY Sándor (Győr, 1932. január 3. – Budapest, 2003. február 10.) ev. lelkész. Apja: Magassy Sándor ev. líceumi vallástanár.

Élete

1950–1951-ben teológiát tanult Sopronban, 1951–1955-ben Budapesten. 1977 és 1979 között a budapesti tudományegyetem művészettörténeti szakán végzett tanulmányokat. 1955. június 25-én, Celldömölkön avatták lelkésszé. 1955–1956-ban segédlelkész Miskolcon, 1956 nyarán Tiszaföldváron, 1956 és 1959 között Sopronban. 1959–1966-os években lelkészként dolgozott Tárnokrétiben, 1966-tól 1971-ig Takácsiban, 1971-től 1974-ig Marcalgergelyiben, 1974 és 1987 között Nagysimonyiban, 1987-től 1992-ig Bakonyszombathelyen. 1992. januártól, nyugdíjasként Sikátorban, majd Budapesten élt. 1992-től a Győri Evangélikus Könyv- és Levéltár vezetője. 1992-ben a győri Tanítóképző Főiskola ev. hitoktatóképző szakának előadója. Szaktárgyai: egyháztörténet, katechetika, ószövetségi bibliaismeret, általános egyház- és vallásismeret. 1966-tól 1971-ig a Rendszeres Teológiai Szakcsoport tagja. 1971-től az Egyháztörténeti Szakcsoport tagja, majd titkára. 1986 a Teológiai Tudományos Társaság tagja. – Sopronban temették.

Művei

• Óegyházi Perikópiák. 1–2. kötet. Budapest, 1997.
• Az 1681. Évi soproni országgyűlés és az artikuláris korszak. 1–2. rész. = Lelkipásztor, 1981.
• Evangélikus Agenda. (Letétben a győri Evangélikus Levéltárban.)
• Keresztfa titka tündököl. Ötrészes hittankönyv. (Társszerző.) (A Győri Evangélikus Levéltárban.)
• Onomasztikon. (Magyarországi evangélikus lelkészek és tanítók személyi és szolgálati adatai: 1522–1990). (Kézirat.)