Lőrincze Lajos

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. június 23., 17:33-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „thumb LŐRINCZE Lajos (Szentgál, 1915. nov. 24.–Bp., 1993 okt. 11.) nyelvész, tanár. =Élete= A Pápai Református Kollégium diákja...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

LŐRINCZE Lajos (Szentgál, 1915. nov. 24.–Bp., 1993 okt. 11.) nyelvész, tanár.

Élete

A Pápai Református Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943–1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke. 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is. Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon az általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása őrzi emlékét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami-díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott.

Művei

  • Földrajzi neveink élete. Bp., 1947.
  • Földrajzi névgyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Bp., 1949.
  • Magyar nyelvjárási bibliográfia. (Társszerző.) Bp., 1951.
  • Szempontok és adatok személyneveink újabb kori történetéhez. Bp., 1952.
  • Nyelv és élet. Bp., 1953.
  • A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. Bp., 1955.
  • Édes anyanyelvünk. Bp., 1961.
  • Nyelvőrségen. Bp., 1968.
  • Emberközpontú nyelvművelés. Bp., 1980.
  • Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. Veszprém, 1989.
  • Megnől az ember szíve. Veszprém, 1993.

Irodalom

  • BÁRCZI Géza: ~, Nyelv és élet. = Magyar Nyelv, 1953.
  • KERESZTURY Dezső: Nyelvünk és kultúránk. Bp., 1985.
  • BENKŐ Loránd: ~. = Magyar Nyelv, 1986. 4. sz.
  • POMOGÁTS Béla: A nemzet katedráján. = Új Horizont 1993. 3. sz.
  • ELEKFI László: Emlékezés ~ra. = Zeneszó, 1993. 9. sz. – Meghalt ~. = Új Horizont, 1993. 6. sz.
  • T. Gy. – T. V.: “hogy földműves és akadémikus egyaránt megértse.” = Megyei Pedagógiai Körkép, ép, 1994. 1. sz.
  • Búcsú ~tól. (Többektől.) = Új Horizont, 1994. 1. sz.
  • ELEKFI László: Sajog az ember szíve. Meghalt ~. = Új Horizont, 1994. 2. sz.
  • Búcsú ~tól (GRÉTSY László és társszerzők.) = Magyar Nyelvőr, 1994. 1. sz.
  • SZATMÁRI ISTVÁN: ~. = Confessio, 1994. 1. sz.