Lőrincze Lajos

LŐRINCZE Lajos (Szentgál, 1915. november 24. – Budapest, 1993 október 11.) nyelvész, tanár.

Élete

A Pápai Református Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943–1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke. 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is. Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon az általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása őrzi emlékét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami-díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott.

Művei

• Földrajzi neveink élete. Budapest, 1947.
• Földrajzi névgyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Budapest, 1949.
• Magyar nyelvjárási bibliográfia. (Társszerző.) Budapest, 1951.
• Szempontok és adatok személyneveink újabb kori történetéhez. Budapest, 1952.
• Nyelv és élet. Budapest, 1953.
• A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. Budapest, 1955.
• Édes anyanyelvünk. Budapest, 1961.
• Nyelvőrségen. Budapest, 1968.
• Emberközpontú nyelvművelés. Budapest, 1980.
• Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. Veszprém, 1989.
• Megnől az ember szíve. Veszprém, 1993.

Irodalom

• BÁRCZI Géza: Lőrincze Lajos, Nyelv és élet. = Magyar Nyelv, 1953.
• KERESZTURY Dezső: Nyelvünk és kultúránk. Budapest, 1985.
• BENKŐ Loránd: Lőrincze Lajos. = Magyar Nyelv, 1986. 4. sz.
• POMOGÁTS Béla: A nemzet katedráján. = Új Horizont 1993. 3. sz.
• ELEKFI László: Emlékezés Lőrincze Lajosra. = Zeneszó, 1993. 9. sz.
• Meghalt Lőrincze Lajos. = Új Horizont, 1993. 6. sz.
• T. Gy. – T. V.: “hogy földműves és akadémikus egyaránt megértse.” = Megyei Pedagógiai Körkép, ép, 1994. 1. sz.
• Búcsú Lőrincze Lajostól. (Többektől.) = Új Horizont, 1994. 1. sz.
• ELEKFI László: Sajog az ember szíve. Meghalt Lőricze Lajos. = Új Horizont, 1994. 2. sz.
• Búcsú ~tól (GRÉTSY László és társszerzők.) = Magyar Nyelvőr, 1994. 1. sz.
• SZATMÁRI ISTVÁN: Lőrincze Lajos. = Confessio, 1994. 1. sz.