Kossuth Ferenc

KOSSUTH Ferenc, udvardi és kosutfalvi (Pest, 1841. nov. 16.–Bp., 1914. máj. 25.) mérnök, politikus.

Élete

Kossuth Lajos idősebb fia. A szabadságharc bukása után a Kossuth-gyermekeket egy ideig Óbányán, a Marton-Zámory-kastélyban bújtatták. Ennek emlékét 1994 óta tábla őrzi. 1850-ben vitték ki édesapjához, emigrációban nőtt fel. Műszaki tanulmányainak befejezése után Angliában és Olaszországban dolgozott. A vasút-, az alagút- és hídépítésben sok tapasztalatot és nemzetközi elismerést szerzett. Részt vett az emigráció politikai tevékenységében. 1894-ben hazakísérte apja holttestét és végleg hazaköltözött. 1906 és 1910 között a Wekerle-kormány kereskedelmi minisztere, majd a 48-as Kossuth Párt vezetője. 1895-ben ellenzéki programmal a tapolcai választókerület országgyűlési képviselővé választotta. Kezdeményező szerepe volt a Balaton-vidéki vasút megépítése és Tapolcának vasúti csomóponttá történő fejlesztése érdekében. 1907-ben Tapolca díszpolgára címet kapta. Kiadta atyja iratainak egy részét.

Művei

• Indítvány a szabadságharc jubileumának megünneplésére. Bp., 1897.
• Kossuth a kiegyezésről. Bp., 1907.
• Adatok a Duna–Száva csatorna... kérdéséhez. Bp., 1908.

Irodalom

• PÉCS Gyuláné: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1936.
• R. VÁRKONYI Ágnes: Adalékok a Függetlenségi Párt történetéhez. ~ tíz levele. = Századok, 1961. 2–3. sz.
• KRÚDY Gyula: A magyar sasfiók. (r.) Bp., 1943.
• KRÚDY Gyula: Kossuth fiai. (r.) Bp., 1976.