Kis Jancsi Villa
Egyre kevesebb eredeti, vagy alig változott állapotban levő nyaralóépület áll Almádiban. Ezen épületek jellegzetes színfoltjai voltak a település egykori képének. Sajnos ma már legtöbbjük - ha egyáltalán léteznek még - alig fedezhető fel az Öreghegy lejtőjén, vagy a város más részein, ahol egykor uralkodtak Almádi panorámájában.
Egy település képében jellegzetes elemek a régi épületek, építészeti emlékek, illetve műemlék épületek, valamint minden olyan létesítmény, ami valamilyen szempontból a település történetének dokumentuma. Számuk - elsősorban a nem védetteké - folyamatosan fogy, ezért megfontolás tárgyává szükséges tenni a jelentősebbek helyi védelem alá való helyezését.
Az Új Almádi Újság szerkesztősége e témakörben egy sorozatot kíván elindítani, amiben az épületek, illetve egyéb létesítmények története - beleértve a birtoklástörténeti adatokat is -ismertetésével együtt szándékozik egyrészt bemutatni az épületet a tisztelt olvasónak, másrészt ezzel nyújtva segítséget az illetékeseknek a helyi védelem alá helyezés mérlegelése során.
Az egyik még ma is fennálló, építése idején Almádi legnagyobb és legjelentősebb épületét Szalay Mihály kanonok építtette 1891 évben. Az épület annak idején uralkodó elemként jelent meg az Öreghegy délkeleti lejtőjén annak ellenére, hogy a két szélső egységet jóval később toldották hozzá, és az eredetileg 17 m széles homlokzat 26 m-re növekedett. Az épületet „Kis Jancsi villa” néven ismerik az almádiak, elsősorban a régiek.
Birtoklástörténeti és építési adatok:
- 1858. évi kataszteri adatok szerint Simon Pál özvegye, Varjas Julianna vörösberényi lakos volt a tulajdonos. Az 1 k. hold 635 négyszögöl nagyságú területen egy pince is volt, és a kisebbik részén folyt szőlőművelés. - 1873. december 19-én jegyezték be az új tulajdonost Schőnig József és neje Klein Katalin személyében, akik veszprémi lakosok voltak. A birtok megnevezése „Szőlő pincével az Öreghegy dűlőben” a telekkönyv szerint.
- 1890. szeptember 21-i dátummal Szalay Mihály veszprémi kanonok az özvegytől megvette Schőnig Józsefre eső részt és a következő évben felépíttette rajta nyaralóját.
- 1907. június 15-én megvette a terület Schőnignére eső részét is, így visszaállt az eredeti birtok nagysága.
- 1908. május 2-án új tulajdonost jegyeztek be, Baur György és neje gróf Zedvitz Gabriella veszprémi lakosok személyében.
- 1916. november 16-án került Kis János tulajdonába a terület 37000,- korona ellenében. Ez a birtok a Szalay kanonok által építtetett nyaralótól csaknem lehúzódott a Baross Gábor útig.
- 1925. május 11-én egy szomszédos területet (1442 négyszögöl szőlő) az alább felsoroltak vásárolták meg.
Bortray Antalné sz. Ross Hary londoni (Wellington Court 22.) lakos,
Kis Jánosné sz. Dawson Eleonóra balatonalmádi lakos
Domján Beláné sz. Wade Palmer Barbara budapesti lakos,
Wade Palmer Izmé balatonalmádi lakos. A birtokra Kis Jánosné holtig tartó haszonélevezetét jegyezték be.
A birtok kialakulásának csupán a főbb adatait említettem meg, ezenkívül több adás-vétel történt, fűszerezve hivatalos telekkiigazítással és a MÁV részére történt kisajátításokkal a vasút építésével kapcsolatban. Ez a kisajátítás több helyrajzi számú területből tevődött össze és végül 559 négyszögölet tett ki.
Balatonalmádi nagyközség kataszteri birtokíveinek, az 1923. évi részletes felmérés alapján készült összesítése szerint a birtok akkor 4 k. hold 815 négyszögölet tett ki, amiből 2 k. hold 333 öl volt a szőlő.
A romantikus stílusjegyeket hordozó épület bővítésére az 1930-as évek elején került sor, amikor elnyerte mai nagyságát, kissé emlékeztetve a felvidéki reneszánsz pártázatos homlokzatú épületeire. Hozzá kell tenni, hogy a bővítés nem jelentett stílustörest az épületen, bár az eredetinek talán kedvezőbbek voltak az arányai. Az épületet és a hozzá tartozó területet 1952-ben államosították, mint dr. Szánthó Frigyesné sz. Dawson Eleonóra tulajdonát.
Az Öreghegy lejtőjén egykor uralkodó épület mára szinte elveszik a hegyoldalon megjelenő, rendkívül vegyes képet mutató, építészetileg nagyrészt legalábbis vitatható épületekből álló konglomerátumban.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1995. (7. évf.) 12. sz. 2. p.
