Kik fizették a dézsmát?

A Helyismeret wikiből
Írta: Schildmayer Ferenc

Csákvári birtok 1858. évi térképe

Almádi dézsmás szőlőhegy volt 1848-ig, mint erről korábban ismertetés történt. A téma lezárásaként a dézsmát fizető, szőlőket művelő emberekről is szólni kell. A dézsmajegyzékek tartalmazzák neveiket, valamint a termett szőlő, illetve a szüretelt must mennyiségét, mint két legfontosabb adatot. Elsődleges forrásként szolgálnak a fennmaradt dézsmajegyzékek, továbbá a sokszor hivatkozott 1858 évi első kataszteri felmérés jegyzőkönyvei és térképei, valamint a telekkönyvi bejegyzések.

Még egy adatot említhetünk, ez pedig a szőlőbirtokos lakóhelye, amelyik nem minden jegyzéken szerepel. A következő táblázat e vonatkozásban ad tájékoztatást.

A külső
birtokos
lakóhelye
1770 
év 
1785 
év 
1800 
év 
Almádi 1 2
Alsóőrs 2 1 2
Bánd 2
Berhida 1 2 1
Bödöge 1
Csopak 1
Felsőőrs 14 5 9
Füle 1
Fűzfő 1
Hajmáskér 1
Kádárta 11 12 11
Lepsény 1
Litér 2
Márkó 2
Olaszfalu 1
Palota 1
Paloznak 1 1
Rátót 6 6 1
Szentgál 6 8 21
Szentkirályszabadja 46 57 42
Vámos 6 6 5
Veszprém 199 214 218
Vörösberény 46 37 36
Ismeretlen helyen 1
Összesen 342 352 357


A táblázat adataiból kitűnik, hogy a külső birtokosok közel 60%-a veszprémi lakos, valamint az, hogy a domináns birtokosok Veszprém, Szentkirályszabadja és Vörösberény települések lakói. A veszprémi illetőségű birtokosok száma közel állandónak mondható. Érdemes megvizsgálni a birtokosok személyét, azaz birtoklástörténeti feldolgozást megkísérelni. Erre alkalmas forrásanyag az 1750. évtől rendelkezésre álló dézsmajegyzékek, amelyekben a családnevek követhetők. Természetesen nem az egyszerűbb és gyakori nevek, hanem a jellegzetesebben hangzók és hosszan követhetők a jegyzékekben. Egyes nevek 140-150 éven át szerepelnek, közülük kerültek kiválasztásra a Mellári és Csákvári nevű birtokosok. Alábbiakban kivonatosan közöljük a cikk első részében említett "birtoklástörténet" adatalt, A nevek a dézsmajegyzéken levő sorrendben következnek.

Mellári birtok 1858. évi térképe
1750  Mellári Gergölné      1753  Mellári Mihály 1764  Mellári Ádám
Mellári Mihál Mellári András Mellári Mihály
Mellári Ádány Csákvári Márton Csákvári Ádám
Csákvári Márton Csákvári András

1770 Csákvári János 1773 Mellári Ádám 1776 Csákvári Ádám
Csákvári Ádám Csákvári András Csákvári András
Csákvári András Csákvári Ádám Mellári Mihály
öreg Mellári Mihály Mellári Mihály Csákvári János
ifjú Mellári Mihály Csákvári János
Mellári Ádám Csákvári Istvánné   

1779 Csákvári János 1795 Mellári János 1799 Mellári János
Csákvári András Mellári Ádámné Mellári Sámuel
Csákvári Ádám Mellári János Mellári János
Mellári Mihály Csákvári Ádám Csákvári János
Mellári István Csákvári János Mellári Ferenc
Mellári Ádámné Mellári Ferenc

1800 Mellári János 1804 Mellári János 1806 Mellári János
Mellári Jánosné öreg Mellári János Csákvári János
Mellári Ádámné Mellári Ferenc Mellári Samu
Csákvári János Csákvári János Mellári Ferenc
Mellári Ferenc Mellári János


1858 évi első kataszteri felmérés adatai

Csákvári János 3304 hrsz szőlő gyümölcsfákkal 836 négyszögöl
3305 hrsz. rét gyümölcsfákkal, pincével   183 négyszögöl
Mellári Sámuelné   3058 hrsz. lakóház 143 szám 22 négyszögöl
3059 hrsz, rét 66 négyszögöl
3060 hrsz, 3ét 23 négyszögöl
3061 hrsz, szőlő gyümölcsfákkal 1516 négyszögöl

Birtokok további sorsa:

1886 július 7-én Csákvári Erzsébet és Csákvári Klára eladták az örökölt birtokot. Nem ismert, hogy mikor vette Csákvári a szőlejét, de fentiek szerint 1750-től 1886-ig, közel 140 évig a család művelte.

1722-ben vette Mellári Gergely a szőlőbirtokot. Az 1882. augusztus 27-én felfektetett almádi telekkönyvben már nem szerepel a nevük, vélhetően közben eladták a 130-140 éven át művelt szőlőt. Több ilyen hosszan a család birtokában levő szőlőt is találhatunk a forrásanyagban, Például Széli Pál veszprémi csapó 1724-ben vett szőlejét 1879. március 13-án adta el, tehát 155 éven át művelte a család, illetve leszármazottaik, Egy érdekes adat: Molosfay Jánosnak 1790-ben 379 akó (19466 liter) bora termett.

1880-as évektől kezdve egyre több szőlőbirtok került eladásra. Ennek oka volt egyrészt az 1883-87, évi filoxéravész pusztítása, másrészt Almádi fürdőhellyé válásának gyorsuló folyamata.

Forrás

Új Almádi Újság[1] 2009. (21. évf.) 4. sz. 6. p.

Külső hivatkozás

  1. Új Almádi Újság honlapja