Keresztesi József

KERESZTESI József (Vp., 1748. dec. 29.–Szalacs, 1812. máj. 15.) író, lelkész, énekszerző.

Élete

Nemesvámoson és Felsőörsön kezdte iskoláit. Debrecenben fejezte be tanulmányait, majd külföldön töltött egy évet. Veszprémbe hazatért, később Kelet-Magyarország számos településén lelkészkedett. 1790-ben az Érmelléki Egyházmegye küldötteként tagja annak a bizottságnak, amely az erdélyi és a partiumi lelkészek Bethlen Gábortól kapott nemesi jogának felélesztéséért az országgyűlés, majd az uralkodó elé járult. Alkalmai verseket, prédikációkat és egy nyelvészeti könyvet írt. Számos egyházi éneke bekerült a protestáns énekeskönyvekbe. Forrásértékű naplóját halála után adták ki.

Művei

• Magyar nyelv és eredete. Pozsony, 1844.
• Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Pest, 1868.
• Atyafiait békességre intő József. Nagyvárad, 1784.

Irodalom

• PONORI THEWREWK József: ~ 1799-iki magyar nyelvtudományi művének felfödözése s megismertetése. Pozsony, 1844.
• GULYÁS József: ~. = Theológiai Szemle, 1927.