Kapi Béla

KAPI Béla, Kapy Béla (Sopron, 1879. augusztus 1. – Győr, 1957. április 2.) evangélikus püspök, egyházi író.

Élete

Sopronban, majd rostocki és a hallei egyetemen tanult. 1902-től Gyurátz Ferenc mellett püspöki titkár Pápán, négy év múltán lelkész Körmenden, 1917-től Szombathelyen, 1928 után pedig Győrben. 1916 őszén a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspökévé választotta. Sokat írt és nemcsak egyházi jellegű műveket. 1908–1914 között szerkesztette a körmendi Harangozó c. lapot, 1913-tól 1916-ig társszerkesztője volt az Evangélikus Egyházi Életnek.

Művei

• A munkáskérdés és a keresztény erkölcstan. Budapest, 1902.
• A biblia és a társadalom. Budapest, 1904.
• Hitünk igazsága. Budapest, 1909.
• A nemzeti élet erőforrásai. Budapest, 1913.
• Kereszttől a feltámadásig. Bp., 1915.
• Hazafiság és kereszténység. Ösvény, 1915.
• Az ágostai hitvallás időszerűsége, Budapest, 1930.
• Papok a főpapok előtt. Győr, 1942.

Irodalom

• FABINY Tibor: Kapi Béla püspök emlékezete. = Lelkipásztor, 1987.
• SZEBIK Imre: Megemlékezés Kapi Béla püspökről, halála 40. évfordulóján. = Lelkipásztor, 1997.