Károlyi János

KÁROLYI János (Nagykároly, 1875. máj. 12.–Bp., 1928. dec. 29.) piarista szerzetes, tanár.

Élete

Kezdő tanárként 1901–1902-ben a veszprémi → Piarista gimnáziumban tanított. 1903 és 1917 között tanár volt Trencsénben és Vácott, majd Léván és Mosonmagyaróváron egy-egy évig a gimnázium igazgatója, 1919-től 1926-ig tanár Budapesten. Halála előtt Szegeden tanított két évig. 1928-ban ismét a veszprémi gimnáziumban pályázott meg történelem szakos állást, de azt már nem tudta elfoglalni. Kutatási témáiban és megjelent műveiben jelentős helyet kapott a magyar irredenta gondolkodás. A Debreceni Keresztény Nemzeti Liga pályázatán, 1926-ban Mit kell tennünk hazánk területi épségének visszaszerzéséről c. tanulmányával első díjat nyert. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

Művei

• Magyarország déli melléktartományai 1490–1526. Vp., 1902.
• Olaszországi tanulmányutunk. Trencsén, 1903.
• Alkalmi beszédek. Trencsén, 1908.
• A trencséni vár monográfiája. Trencsén, 1910.
• Szemelvények Bethlen Miklós önéletírásából. Vác, 1913.
• Magyar nemzeti káté. Bp., 1922.
• A tanulóifjúság az öntudatos, gyümölcsöző nemzeti érzés szolgálatában. Szeged, 1928.

Irodalom

• Kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló veszprémi r. kath. főgimnázium értesítője az 1928–29. tanévről. Vp., 1929.