Illyés Gyuláné

ILLYÉS Gyuláné, Kozmutza Flóra (Budapest, 1905. november 21. – Budapest, 1995. május 14.) tanár, gyógypedagógus, pszichológus.

Élete

A gyógypedagógiai pszichológia kiváló művelője, megújítója, működési körének kiszélesítője, rendszerbe foglalója. 1931-ben a budapesti tudományegyetemen (közben két évig (1927–1928-ban) a Sorbonne-on tanult), majd 1934-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán kapott oklevelet. 1931-ben filozófiából doktorált. 1934-től 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig a főiskolán tanított, különféle feladatokat vállalt, 1972 és 1980 között az intézmény főigazgatója volt. Több szakkönyv szerzője, társszerzője. Tanulmányai a főiskola évkönyveiben és szakmai folyóiratokban jelentek meg. Pályafutása alatt több új típusú gyógypedagógiai intézmény létesítését kezdeményezte, főigazgatóként sokat tett a szakmája társadalmi rangjának elismertetéséért. A 2. világháború után a költő-gyógypedagógus házaspár életének fontos helye volt Tihany.

Művei

• J. M. Guyan mint esztétikus. (Doktori disszertáció.) Budapest, 1931.
• Értelmességi és ösztönvizsgálatok falusi gyermekeken. In: ILLYÉS Gyula: Lélek és kenyér. Budapest, 1940.
• Gyógypedagógiai pszichológia. (Társszerző.) Budapest, 1968.

Irodalom

• Búcsúzunk Illyés Gyulánétól. In: Élet és Irodalom, 1995. május 26.