Heinczinger István

HEINCZINGER István (Győr, 1916. dec. 25.–Devecser, 1968. febr. 14.) tanító.

Élete

Az elemi és a polgári iskolát Győrben végezte, majd az Állami Tanítóképzőben kapott kántortanítói oklevelet. 1951-ben szaktanítói végzettséget, 1952-ben matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1938-ban kezdett tanítani, 1940-től Devecserbe, ahol helyettes kántor is volt. Még az évben bekapcsolódott a község közéletébe: választmányi tagja a Katolikus Legényegyletnek, a Polgári Olvasókörnek, jegyzője a Levente Egyesületnek, ellenőre a Vöröskereszt devecseri fiókegyletének, titkára az Országos Egészségvédelmi Szövetség devecseri fiókszövetségének, a r. k. Daloskör karnagya. Az iskolában szakkörvezető, énekkarvezető, úttörőcsapat-vezető. Az 1956-os forradalom napjaiban a Devecseri Járási Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke, a „Devecser község dolgozó népe!” című felhívás egyik megfogalmazója. 1957-ben tanári állásából elbocsátották, 1958. január 27-én letartóztatták, később nyolc hónap, három évig felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1959-től az Országos Villamos Távvezeték Vállalatnál dolgozott, 1961-től Ajka-csingervölgyi Vájáriskolában nevelőtanár, 1963-tól ismét Devecserben tanít. 1994 októberében (posztumusz) megkapja a Hazáért és Szabadságért ’56-os Emlékérmet.

Irodalom

• VACZKÓ László: ~. = Devecseri Újság, 1997. dec.