Hattyú vendéglő

Hattyú vendéglő története

Almádi képe a XIX. század második felében

Almádit első alkalommal egy 1493. évben keltezett oklevél mint szőlőhegyet említi és lényegében az 1800-as évek második feléig változatlannak tekinthetjük ezt a státuszt. Hegyközségi szervezetben létezett, csak 1869-ben, a szőlőbirtokosok kérelme alapján, megyegyűlési határozattal nyert önálló községi rangot. Almádi káptalani birtok volt, a veszprémi káptalan volt a földesura. E téren a század második felében, elsősorban az 1870-es évektől számíthatóan történtek változások, ugyanis a birtokosok egyre gyarapodó számban használták a szőlőikben levő épületet hosszabb tartózkodásra, nyaralásra.

E folyamat felgyorsulását „segítette” a Balaton-felvidéken végigsöprő filoxéra járvány, amelyik Almádit 1887-ben érte el, és nagyrészt kipusztította a szőlőket. Ennek okán elkezdődött az elsődlegesen pinceprésház funkciót betöltő épületek átalakítása, amelyek gyakran jelentősen kibővítve nyaralóként működtek tovább, nemcsak a tulajdonos számára, hanem nyaralóvendég fogadására is alkalmassá téve.

Almádinak mint fürdőhelynek első hivatalos megnyitására 1874-ben került sor, amint ezt Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, az 1884 évi szezon megnyitásakor mondta, „van szerencsém a tizedik alkalommal megnyitni Almádi fürdőt”. Brenner 1877 tavaszán, a veszprémi Káptalantól mint földesúrtól nyert engedély alapján, két forint éves bérleti díj ellenében, cölöpökre állítva, nyolc kabint épített a Balatonba, nagyjából a Remete patak torkolata közelében, amelynek a bejárati épülete, megközelítőleg a ma álló Irredenta emlékmű helyén volt.

A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: „Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.”

Elsősorban a nyaraló közönségnek és bizonyára a szőlőbirtokosoknak is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják.

„1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog.” Ez „batyu mulatság” volt, ami azt jelentette, hogy az ennivalót a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította.

„1880. május 30. ...a múlt évben a Kiskúti Csárdában volt Varga János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.” Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt.

„1881. július 24. A mai almádii Anna-bál....népes lesz, amennyiben az Almádiban levő 260 fürdővendégen kívül B.-Füredről, Keneséről, a Szabadihoz közel eső helységekből is számosan rándulnak ki oda, nem számítva, hogy Veszprémben is alig lesz intelligens család, melynek 1–2 tagja ki ne rándulna e rendkívül kedélyesnek ígérkező mulatságra. A vigalom a Scherer-féle szőlőnek e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.”

„1882. július 23. Tegnap Almádiban az ott mulatozó közönség a Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.”

„1883. augusztus 5. Mint lapunknak írják július 29-én Anna-bál volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott működő színjátszó társulat adott elő egy kis szellemes francia vígjátékot „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.”

A teljesebb képhez hozzá tartozik, hogy akkoriban két csárda is volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda), miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat.

E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról, hogy a fellendülőben levő fürdőhelyen mennyire hiányzik egy olyan vendéglő, ahol az egyre nagyobb szabású bálokat és hasonló mulatságokat meg lehetne rendezni.

Az Almádi Fürdő Részvénytársaság magalakítása, a Hattyú vendéglő megnyitása

Almádi településtörténetében meghatározó szerepet játszott az Almádi Fürdő Részvénytársaság, ezért megalapításának indokait és körülményeit szükséges röviden ismertetni. Kompolthy Tivadar lapjában, a Veszprémi Független Hírlap 1882. augusztus 9-i számában vezércikk jelent meg a fürdő helyzetéről, amelyben a szerző a jövő esztendő sürgető teendőit taglalja, utalva a helyi kezdeményezés fontosságára. A szerző úgy látta, hogy „a fürdőháznak jövőre felépülni kell, s jobb ha ezt mi veszprémiek tesszük, mintsem hogy budapesti vállalkozók ragadják ki kezünkből a fürdő e fő emeltyűjét. ....Mindenesetre meg kell előzni a budapesti százszemű éhes gründer-hadat s nekünk kell, így vagy úgy, e fürdőházat felépíteni... Így lesz Almádiból...Veszprém Tuszkulánuma.”

1883 májusában a Veszprémi Független Hírlap ismét vezércikkben foglalkozott a részvénytársaság ügyeivel felemlítve a Balaton-parti települések között kibontakozott fejlesztési versenyt, amiben Almádinak a veszprémiek szerint részt kell vennie, mégpedig egy részvénytársaság megalapításával.

A cégbírósági adatok szerint a megalapítást az 1883. november 28-án megtartott közgyűlésen a jelenlevők kimondták, az alapszabályt elfogadták és 1884. április 17-én cégbírósági bejegyzésre is sor került. A cégbíróságon bejegyezték a társaság működésének tárgyát a következők szerint, „..a közönségnek jutányos ellátása mellett kényelmes fürdő helyet állítani, egyszersmind a részvényeseknek anyagi nyereséget biztosítani.” A 15 tagú igazgatóság elnöke Brenner Lőrinc lett, rajta kívül még több almádi birtokos volt a tagja. A megalakítás körüli munkálkodás keretében Kompolthy Tivadar laptulajdonos mellett, elsődlegesen Brenner Lőrinc veszprémi építőmestert – egyébként mindketten almádi szőlőbirtokosok – kell megemlíteni aki azokban az években Almádi község bírája is volt.

Brenner Lőrinc aktivitását mutatja egy a Veszprém című hetilapban megjelent hír: „Almádi község érdemes bírája Brenner Lőrinc úr megvette a Pinkóczi-csárdát a regáléval együtt 1200 Ft-ért s most egy r.t. létesítését tervezi, mely 10 000 Ft tőkével Almádiban 8–10 vendégszobával ebédlő és táncteremmel ellátott szállodát építtetne, szóval Almádi jövőjének alapját letenné. Ezen szálloda a Balatonhoz legközelebb eső szőlők valamelyikében emeltetnék s onnét egy gyönyörű sétány vezetne le a Balatonhoz, melynek partján egy kis kioszk díszlenék, hol frissítőket szolgálnának ki. Megérdemelné e kedves tuszkulánum, hogy Brenner úr szép tervei testet öltsenek; szívesen felajánljuk lapunkat ezen tervezet megvitatására.”

Az 1883. október 28-án a Veszprém című lap már a megalakult (október 25.) társaság tevékenységének kezdetét taglalja: „A társaság már eddig is magához váltotta a regálét (haszonvétel), megvette az Almádiban levő legszebb szőlőbirtokot (Huber szőlő) s ennek nyaraló épületét a bemutatott tervrajz szerint díszes szállodává építteti ki.” A megalakulás különböző dátumai abból adódnak, hogy az újsághírek megjelenése után került sor a hivatalos részre, jogilag a cégbírósági bejegyzés a mérvadó.

A Huber-féle szőlőben levő épületet az Rt. az 1884 évi szezonra kibővíttette, megnyitására június 22-én került sor. A Veszprém című hetilap június 29-i számában erről az „Almádi, 1884. június 22-én” cím alatt a következőket írta, amit érdemes szó szerint idézni, mert lényegében ettől kezdve számítható a vendéglő története.

„Folyó hó 22-én délután volt az almádii fürdő és vendéglő megnyitása, melyre – daczára a borús, esős időnek – szép és nagy közönség gyűlt egybe. A részvénytársaság által a tulajdonához tartozó szőlőbeli épületéhez, illetőleg vendéglőjéhez egy gyönyörű szép nyári ét- és táncterem építtetett. A műértésnek és csínnak egyaránt megfelelő terem elején szép sétatér van, beültetett fákkal és szőlővel szegélyezve, ahonnan igen szép kilátás nyílik. A nagy terem elején mely a Balatonra néz, az oszlopsor zöld koszorúkkal és virágokkal stylszerűen volt díszítve s számtalan nemzeti színű zászlóval ékesítve. – A műértéssel festett terem közepén most Brenner Lőrinc építész, mint a fürdőrészvénytársaság elnöke, emel szót:

Mélyen tisztelt uraim és hölgyeim! Almádinak mint fürdőhelynek neve 1874. évtől kezdődik; most épen tíz éve s így a tizedik fürdőivad (fürdőévad) megnyitásán vagyok szerencsés jelen lehetni. De már nemcsak fürdőmegnyitást jelezhetek, hanem jelezhetem, hogy egy „Almádii fürdőrészvénytársaság” alakult, melynek célja Almádiban, a Balaton e kies s utóbbi időben mindinkább látogatott fürdőhelyén, úgy egy vendéglő építéséről, sétahelyekről, az idevonuló közönség lehető kényelmes és jutányos ellátásáról gondoskodni s ezáltal Almádit a közönség igényének mindenben megfelelő, kedvelt, állandó fürdőhellyé tenni. Ezért százszoros örömmel nyitom meg az ezidei fürdőivadot és vendéglőt azon őszinte szívből eredő jókívánattal, hogy az Isten éltesse a veszprémi főt. (főtisztelendő) káptalant, az almádii fürdő- részvénytársaságot, az almádii közbirtokosságot és Almádi vendégeit. Erre nagy éljenzés, taps következett s megszólalván a cigányzene: a tánc és a mulatság kivilágos-kivirradatig tartott. A táncon kívül tréfás előadások is voltak és ez igazán szép ünnep volt.”

Ettől kezdve szinte minden jelentős esemény az Rt. vendéglőjében zajlott le. Ilyen volt az 1884. július 27-én megtartott Anna-bál, amelyről a Veszprém című lap 1884. augusztus 3-i száma így tudósított. „Az Anna-bál Almádiban múlt vasárnap tartatott, a részvénytársaság vendéglőjében. Ritkán láthat az ember annyi szép hölgyet s oly választékos közönséget együtt, mint ott láttunk. Gyönyörűség volt nézni a vígan lejtő párokat s valóban sajnálkozhatnak rajta azok, kik elmulasztottak részt venni ezen kedélyes vigalomban.” Majd ismerteti a reggelig tartó mulatságon megjelenteket, a „szép hölgyek” rövidített névsorát. Végül így zárja a tudósítást: „Lehetetlen elismerést nem szavaznunk, a mulatság ügyes rendezése körül fáradhatatlan működésért, Brenner Lőrinc úrnak, a fürdőrészvénytársaság derék elnökének.” A bál jótékony célt szolgált, nevezetesen az almádi kápolna javára szánták a 18 Ft 59 krajcár tiszta jövedelmet, ami a tekintélyes összegű felülfizetésekkel 167 Ft 19 krajcárra növekedett. Igazán szép summa volt ez akkoriban.

Az 1884. augusztus 17-i újságban megjelent „Fürdői levél” beszámol a 12-én megtartott mulatságról a következők szerint: „Este a vendéglőben válogatott díszes közönség adott magának találkát; mert halászlé és tánc volt biztosítva, nem is említve a meglepetést, mely minden tekintetben sikerült. A kedélyes vacsora után táncra perdült a fiatalság, s járta vígan, fáradhatatlanul éjfél utáni egy óráig. E közben voltunk szemtanúi a kellemes meglepetésnek. Ugyanis Krausz József úr egy kitűnően sikerült tűzijátékot rendezett, melyért a közönség osztatlan elismerését érdemelte ki magának.” Majd részletesen ismerteti a tűzijáték lefolyását és a szokásos hölgy névsort. A tudósítást ekként zárja: „Így múlt el ismét egy kellemes nap, mely Almádi fürdői társas életének, mint sok más, csak díszére válhatik.”

1884. december 21-én a Veszprém című hetilapban megjelent hír szerint: „Az Almádi vendéglőt 1885. évi április 24-től 3 évre terjedő időre Huszár János és Huszár László bérelték ki a részvénytársaságtól, kik azt igen díszesen be fogják rendezni s mindent elkövetnek, hogy jóhírü kis fürdőnket még inkább közkedveltté tegyék.” Az eddigiekből láthatók a vendéglő első éveinek eseményei, melyek előre vetítik meghatározó szerepét a község életében, hiszen 1898-ig más vendéglő nem volt Almádiban. Nemcsak vendéglőként és szórakozóhelyként működött, hanem évenként itt tartotta a részvénytársaság a közgyűléseit és egyéb hivatalos összejöveteleit, sőt megkockáztathatjuk azt a feltevést is, hogy a községháza 1900-ban történt felavatásáig a képviselő testület is itt tartotta üléseit.

Bizonyára észrevette a tisztelt olvasó, hogy a vendéglő neve ez idáig nem került megemlítésre, aminek az oka, hogy a korabeli írások sem tették ezt. 1885. június 28-án megjelent hír szerint 29-én lesz „az almádi kápolna előtt fölállított kereszt ünnepélyes felszentelése...amelyet Bellág József vörösberényi plébános úr fog végezni. Délben díszebéd a Hattyú vendéglőben, este pedig táncvigalom.” Ebben a tudósításban nevezték első ízben a részvénytársaság vendéglőjét Hattyú vendéglőnek. Ez idáig még nem sikerült kideríteni, hogy kinek, vagy minek köszönhetjük a közel 90 évig működött vendéglőnek, napjainkig a köztudatban élő nevét. Szezonról szezonra olvasható a korabeli újsághírekben a Hattyúban tartott mulatságok, bálok, vacsorák, hangversenyek, színi előadások és egyéb események, csaknem minden esetben igen részletes ismertetése. Természetesen a rendezvényekről adott tudósításokon kívül az épület bővítésével kapcsolatos híreket is folyamatosan közölték a veszprémi lapok, így nyomon követhetjük a településben meghatározó szerepet játszó Hattyú vendéglő történetét.

1889. június 9-én újsághír jelent meg „Az Almádi-Saison megnyitása holnap lesz nagy ünnepséggel és érdekes eseményekkel.” címmel. E tudósításból megtudhatjuk, hogy „A vendéglőhöz kényelmes új konyhát építtetett a társaság, melyben jó magyar házi kosztot készíttet Horváth József vendéglős, kinek rövid ott léte alatt, kitűnő magyar konyhája és balatonmelléki finom borainak révén, már sikerült oly jó hírnévre szert tenni...”.

1889. augusztusi hír: „Levél Almádiból. Kedden 25 huszár tiszt érkezett Almádiba Szombathelyről a Windisch-Grätz nevet viselő 11. huszárezredből. Szerdán este fényes táncmulatság rendeztetett a Hattyúban, melyen a 11. huszárezred tisztjei is részt vettek.” Ebből az eseményből is látszik, hogy Almádi mennyire ismert volt abban a korban, ami elsősorban a jó hírnevű Hattyú vendéglőnek köszönhető.

A Hattyú vendéglő bővítéséről olvashatunk híradást a Veszprémi Hírlap 1895. április 21-i számában miszerint: „a Fürdõ Rt. f. évi június 15-re egy 24 m hosszú és 8 m széles nyári helyiséget építtet svájci stílben; ...” Ez az épületszárny merőlegesen állt a mai Baross Gábor útra, illetve az eredeti épülethez viszonyítva, így kellemes, fákkal beültetett, tekintélyes méretű udvar jött létre, ami kerthelyiségként funkcionált és a gesztenyefák alatt jólesően fogyaszthattak a vendégek. (Meg kell jegyezni, hogy ezek az öreg gesztenyefák a Tempó üzletház építésének estek áldozatául a közelmúltban!)

Az említett tekintélyes méretű épület volt az úgynevezett „gyógyterem” (kúrszalon) amiben nagyszabású rendezvények zajlottak le hosszú évek során. A Veszprémi Hírlap 1895. augusztus 4-i számában megjelent tudósítás szerint „Az Almádi Annabál július 27-én tartatott meg. A rendkívül ízlésesen feldíszített új gyógyteremben, melyben már esti 7 órakor együtt volt az Almádii fürdővendégek színe-java és a városunkból meg a vidékről ez alkalomra összegyűlt fiatalság. Kilenc órakor zendítette rá a csárdást Flórinak, a kitűnő devecseri cigánynak a bandája és húzta aztán világos hajnalig. Az első négyest 104 pár táncolta. A bál maga emlékezetes marad úgy az almádiaknak, mint a vidékről résztvett hölgyeknek, mert ennél szebb társaságot a Balaton-vidékén Anna-bál még nem látott soha.” Ha utána gondolunk, még mai mércével nézve is nagyszabású lehetett ez a bál, több mint 300-ra becsülhető a vendégek száma, miután a nyitó táncot 208 táncos mutatta be, akik nyilván a fiatalságot jelentették és a kor szokása szerint szülői „felügyelet” is volt, elsősorban a lányok mellett.

Érdekes adat olvasható a Veszprémi Hirlapban, miszerint 1897-ben a Hattyú vendéglő bérlője Zsák József vendéglős volt és 1897. október 3-i hír tudósít arról, hogy visszalépett a bérletből. Ez azért érdekes, mert 1898. május 1-én Zsák József megnyitotta Almádiban saját vendéglőjét, ezzel konkurenciát teremtve az eddigi egyetlen vendéglőnek, a Hattyúnak. Szerencsére ez a tény nem okozott jelentős negatív hatást, miután az Almádi Fürdõ Rt. volt a vendéglő tulajdonosa és egyben a Vigalmi Bizottságon keresztül a nyári programok fő szervezője. Természetesen minden eseményt a saját vendéglőjében tartott meg, annál is inkább mert egyedül a gyógyteremnek volt az igényeknek megfelelő befogadóképessége, a bálok, színi előadások és hangversenyek lebonyolítására.

Néhány adattal, illetve a Veszprémi Hírlapban megjelent további tudósításokkal követhetjük nyomon, – természetesen csak nagy vonalakban – a Hattyú vendéglő működését az 1880-es évektől kezdve az 1930-as évekig. Ezután már lényegesen kevesebb említés történik a Hattyúról, mert a szaporodó vendéglátó helyek miatt a kezdeti kizárólagosság már a múlté.

1898. május 1. „Balaton-Almádiban a fürdőrészvénytársaság vendéglőjében és parkjában május 1-én vasárnap, nagy tavaszi ünnep lesz; kerékpárverseny, kugliverseny, szamárverseny népünneppel, hölgyek szépségversenyével, táncmulatsággal, csárdásversennyel stb. A zenét Kis Jancsi zenekara szolgáltatja. Kezdete délután 3 órakor.”

1898. július 24. Előadás a Hattyúban:

I. vígjáték: Nyár címmel.

Személyek: Endre = Véghely Kálmán

Sándor = Scipiades Elemér

II. dalok: Előadja Scipiades Elemér, kísér Getső Ignácné

III. Bohózat: Falusi iskola.

Személyek: Véghely Andor, Kompolthy Edit, Edvi Illés Leona, Getső Jenő

A szereplők valamennyien közismert személyiségek, Almádi birtokosok, illetve nyaralótulajdonosok voltak, akik minden szezonban több alkalommal műkedvelő előadást tartottak.

1902. augusztus 10. „A fürdő zenekara térzenét ad a Hattyú vendéglő parkjában hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap 11–12, Kneipp csarnokban pénteken 5–7, a Petőfi sétatéren kedden, csütörtökön 11–1 és délután 5–8 óra között.” A Petőfi sétatéren a frissen felavatott Petőfi szobor környezetét kell érteni, ahol ma is áll a szobor.

1903. augusztus 23. A Kossuth szobor avatási ünnepségének programja végén a „kiszolgálás a két nagyvendéglőben és a Hattyú melletti sátorban” történik. Ekkor már érzékelhető, hogy a Hattyú nem az egyedüli, ilyen rendezvényre alkalmas hely Almádiban.

1906. augusztus 12-én Óvári Ferencet ünnepelték abból az alkalomból, hogy képviselő lett. 400 fős „ünnepi lakoma” került megrendezésre a Hattyúban, illetve a vendéglő udvarán.

1907. december 15. „Utószezon Almádiban” című híradás szerint „Helybeliek mulatoznak csupán ... melynek során Balázs Pál kisbírót megverte Farkas Ferenc”. Ez a kis hír azt bizonyítja, hogy akkoriban a szezon, valamint az elő- és utószezon kivételével csupán helyi lakosokat találhatunk Almádiban.

A háborús évek alatt kevesebb eseményről szólnak a híradások, és azok is gyakran összefüggenek a hadieseményekkel. Ilyen volt egy 1917. július 22-én olvasható hír: „Az Almádi Kör ünnepélyt rendez este 9 órakor a Hattyú vendéglő nagytermében, melynek jövedelme a veszprémi hadiárvaház javára fordíttatik.”

1921. július 7. „Xa-Xa Balatonalmádiban. F. hó 16–17-én a világ leghíresebb filmjét a Balatonmozgóban, Kosola Ödön Hattyú vendéglőjében vetítik.” Nagy valószínűséggel ez volt az első mozielőadás Almádiban, hiszen a Vigadó Mozgó csak néhány évvel későbben nyitotta meg kapuját.

1926-ban megnyílt a Pannónia Otthon étterme, melyet a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. építtetett, további konkurenciát jelentve a Hattyúnak, amelyik már akkor magántulajdonban volt. Budatava levő Mester János féle vendéglő is mind kedveltebbé vált, így egyre inkább megoszlott a közönség és a Hattyú jelentősége fokozatosan csökkent, elsősorban a helyi lakósság szórakozó helyévé vált.

Eközben azt is meg kell említeni, hogy a Hattyú vendéglő területén, a kerthelyiséggel ellentétes oldalon, azaz a gyógyterem másik oldalán, több üzlet és műhely működött. Erre egyebek mellett az 1928-ban készült Balatonalmádi térkép hátsó oldalán található reklámok adnak felvilágosítást. Nevezetesen:

– „Hattyú liszt, gabona és terménykereskedés. Vágott fa eladása nagyban és kicsinyben. Tulajdonos Kosola Ödön.”

– „A Hattyú udvarban van Kecskés Károly úri és női cipész üzlete. Raktáron tart saját készítésű kész férfi-, női- és gyermekcipőket, továbbá minden cipészkelléket. Gyors talpalás és javítás! Olcsó árak!”

– „A Hattyú sütöde házi kenyere és süteménye az almádi közönség előtt a legjobb hírnévnek örvend. A szezonban naponta kétszer friss pék és cukrászsütemény. Tulajdonos Kosola Ödön.”

– „A Hattyúban van Neuhauser Mihály úri és női fodrász, manikűr és pedikűr üzlete. Fióküzlet a fövenyfürdőn. Elsőrangú és gondos kiszolgálás"

– „Hattyú húscsarnok. Naponta friss vágású húsok és saját készítésű hentesáruk. Egész nap nyitva. Tulajdonos vitéz Kiss Sándor hentes és mészáros.”

Még ebbe a témakörbe tartozik, hogy a Hattyú udvarban, szintén a kerthelyiséggel ellentétes oldalon volt almádi első benzinkútja és hosszú ideig itt működött Szerencsés Károly szikvíz üzeme is.

Az 1920-as évek végére kialakult lehetőségek a Hattyú vendéglőn kívül, már több helyen biztosították nagyszabású programok és rendezvények megtartását. Így a Pannónia étteremben, a Zsák vendéglőben, a Vigadó Mozgóban, Budataván Mester János és Tímár vendéglőjében. A Hattyú egyre inkább a helyi lakósság vendéglőjévé vált, megőrizve eredeti jellegét és hangulatát, az épület nagyságát, és többé-kevésbé funkcióját is. A gyógyterem is elvesztette kizárólagosságát, mert több nagyterem is volt az 1930-as évek végén Almádiban. A helyiek ragaszkodását igazolja, hogy a Balatonalmádi Iparosok és Kereskedők köre megalakulásától kezdve kitartott a Hattyú mellett, mindég ott tartotta összejöveteleit.

Fontos adat, hogy a Hattyú vendéglő kötődött az Almádit gyógyfürdővé tevő természetes gyógyászathoz. Mint ismeretes 1899-ben megalakult Almádiban a Kneipp Intézet és vele együtt bevezetésre került a „Lahmann-rendszerű természetes gyógyétlap” is, ami a Kneipp-féle természetes gyógymód szerves részének volt tekinthető. Ettől kezdve a Hattyú vendéglő a szezon elején közreadta, július 1-től augusztus 31-ig terjedően, a napi étrendet ebédre és vacsorára vonatkozóan, mert a reggeli minden nap azonos volt. Ami nem kevésbé volt lényeges, a gyógy étrend ételei árban megegyeztek az egyéb ételekkel. Bizonyára így is megérte a vendéglőnek.

Birtoklástörténeti adatok

Az előző fejezetben említésre került, hogy a részvénytársaság a Huber-féle szőlőt vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott létrehozza a már hosszú évek óta hiányolt rendes vendéglőt, ami méltó Almádi vendégforgalmából következő jelentőségéhez, illetve megfelel a vendégek igényének. A továbbiakban a telekkönyvi adatokra támaszkodva ismerhetjük meg a szőlőbirtok, majd pedig a vendéglő tulajdonosainak sorát.

A legkorábbi adatok az 1858 évi első kataszteri felmérés írásos és térképes anyagában találhatók. Eszerint 1858-ban a szőlő birtokosa Szente János csizmadia mester és felesége Gerebits Rozália veszprémi lakosok. Az időben Almádi szőlőhegy földesura a veszprémi Káptalan volt, a szőlők termésének tizede a káptalant illette, ugyanakkor a szőlőket szabadon adhatták-vehették, örökölhették a birtokosok, ugyanis minden szőlőlevélben így nevezik őket. Természetesen a Káptalan tudtával történtek mindezen változások, hiszen ismerniük kellett ki fizeti a dézsmát. Ekkor a birtok a telekkönyvben „Szőlő pincével Almádiban, 3 katasztrális hold 128 négyszögöl” megjelöléssel szerepel, amiből az épület 40 négyszögölet foglal el. A további bejegyzések alapján követhetjük nyomon a tulajdonos személyében és a terület nagyságában történt változásokat.

1862. június 9-én kötött szerződés szerint Huber Károly és felesége Rudnyánszky Julianna veszprémi lakósok megvették a szőlőbirtokot, amelynek vételára 1100 osztrák értékű forint volt. A birtokot az 1858. május 27-én kelt adóslevél alapján 126 o.é. forint jelzálog terhelte. A későbbiek során többször változott a jelzálog összege, de végig megmaradt valamilyen nagyságú teher a birtokon. 1884. március 24-én történt bejegyzés szerint anyjuk halála után a birtok felét az öt Huber gyerek örökölte.

1886. január 27-i bejegyzés arról tanúskodik, hogy az 1886. január 18-án kelt adásvételi szerződés és az 1885. január 8-án és 1884. november 23-án kelt meghatalmazás alapján az új tulajdonos az Almádi Fürdő Részvénytársaság. A birtok vételára 3000 o.é. forint volt. Az 1886. szeptember 13-i telekkönyvi adatok szerint az Rt. nem fizette ki a teljes vételárat, hanem az 1886. szeptember 11-én kelt adóslevél és törlesztési terv alapján, 15 év alatt, 30 egymást követő félévenként előre törlesztendő, 2000 Ft tőke + 6% kamat és 250 Ft óvadék mellett kebelezték be az Almádi Fürdő Rt. javára. A „hivatal” nem siette el a dolgokat, mert mint korábban láttuk az 1884 évi szezonra már épületet bővített a részvénytársaság.

Az 1914. március 13-i újabb adat értelmében, az 1914. március 6-án kötött adásvételi szerződés alapján, 33.140 korona vételár ellenében, Kosola Ödön és felesége Kéberling Anna lettek az új tulajdonosok. Ezt megelőzően már hosszabb ideje ők bérelték a részvénytársaságtól a vendéglőt. A telekkönyvben a terület a következőképpen van rögzítve: „Szőlő pincével az Öreghegy dűlőben, területe 1428 négyszögöl”, így 2 katasztrális hold 300 négyszögöl maradt az Rt. tulajdonában. Kosoláék sem fizették ki a teljes vételárat, mert 13.000 korona erejéig zálogjogot jegyeztek be, 6 %-os kamattal a részvénytársaság javára. Ezt a tartozást 1917. augusztus 31-ig kifizették.

A telekkönyv „frissességére” jellemző, hogy a terület „szőlő pincével” meghatározással szerepel, holott ekkorra már teljes egészében kiépült a Hattyú vendéglő épületegyüttese.

Az 1923 évi telekkönyvi adatok alapján Kosoláék ingatlana, azaz a Hattyú vendéglőhöz tartozó területek és épületek, több helyrajzi számon szerepeltek a következõk szerint:

1776 hrsz. Lakház 5/a szám Kosola Ödön 251 n. öl

1777 hrsz. erdő/díszkert Kosola Ödön 563 n. öl

1778 hrsz. Lakház 5/b szám és gazdasági épületek Kosola Ödön 503 n. öl

1779 hrsz. Kert Kosola Ödön 140 n. öl

Összesen: 1457 n. öl

A birtok nagysága ekkor hivatalosan 1457 négyszögöl. A fentebb említettel szemben mutatkozó 29 négyszögöl többlet minden valószínűség szerint az újabb felmérési korrekció eredménye.

Kosola Ödön és felesége több mint 25 évig működtették a Hattyú vendéglőt, eleinte mint bérlők, majd pedig 22 évig mint tulajdonosok. Kosola Ödön 1936. szeptember 12-én meghalt. A teljes birtok feleségének testvére, Mészfalvy Gusztávné (sz. Kéberling Karolin) tulajdonába került öröklés és ajándékozás címén, mint ezt a telekkönyvben 1936 évi 112. folyószám alatt található adatok mutatják.

Az 1457 n.öl nagyságú birtok megosztása után, 1941-től kezdve több területrész eladásra került. Először 1941-ben 317. folyószám alatti bejegyzés szerint Szabó Lajos és Szabó Gyula, majd pedig 1942 évben 242. folyószám alatt Dr. Bucsányi Gyula vettek területrészt az ingatlanból. Szabóék a „Hattyú sütödét” (emlékezzünk a korábban említett reklámra) vették meg és a család leszármazottai a mai napig sikeresen működtetik a Szabó-pékséget, így ez a pékség az egyetlen megmaradt emléke az egykori híres Hattyúnak.

A megmaradt ingatlan, a vendéglő és a gyógyterem építménnyel együtt államosításra, majd ezt követően 1950. júliusában a Balatonalmádi Földműves Szövetkezet tulajdonába került. A vendéglő bezárásáig a tulajdonviszonyok a következők szerint alakultak.

1952. januártól Balatonvidéki Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.

1955. októbertől Északbalatoni Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.

1957. februártól Országos Üdülővendéglátó Vállalat, Balatonfüred.

1958. áprilistól Veszprém és Környéke Vendéglátó Vállalat, Veszprém.

Végül 1961. január 1-től a vendéglő bezárásáig, azaz 1971. október 24-ig a Veszprém megyei Vendéglátó Vállalt volt az ingatlan tulajdonosa.

Az épület sorsa

A II. világháború végén bombatalálat érte az épületet, aminek következtében a gyógyterem és a Baross utca közötti épületrész romossá vált és 1946-ban lebontásra került. A megmaradt épület az eredeti funkciójának megfelelően tovább működött, bár a gyógyteremként ismert épületrészre ez nem mondható el, azt csak raktározás céljaira használták. A korabeli képeslapokból kiderül, hogy a vendéglő bejárata nem a Baross utca felől volt, hanem a mai Széchenyi sétány irányából. A XIX–XX. század fordulóján a későbbi Fő utca – majd Baross utca – még csak egy keskeny földút volt, a legközelebbi „szomszéd” épület pedig a Hősi emlékművel szembeni telken volt található.

A Hattyú épületén többszöri tetőszerkezet átalakítás mellett, – emlékezzünk rá, egy nádfedésű szőlőbeli épület volt eredetileg – a Baross utca felől nyitották meg a vendéglő és a hentesüzlet bejáratát, valószínűsíthetően az 1920-as években. A Baross utca kiépülése során egyre magasabbra került az utca és a járda szintje az épület padlószintjéhez viszonyítva, végül már több lépcsőn kellett lemenni a vendéglő bejáratához. Érdekes adat, hogy az 1960-as évek elején óriási eső zúdult le Almádi környékére, a Remete patak alaposan megáradt és emiatt a vendéglőben kb. 70–80 cm magas volt a vízállás, aminek következtében a söntésben levő tekintélyes méretű, fából készült jégszekrényt megemelte a víz, és az feldőlt.

A Hattyút is utolérte a régi épületek sorsa, az említett járószint magasságának növekedése egyértelműen jelentős avulást és értékvesztést jelentett. Mindezt megtetézte, hogy utolsó tulajdonosai egymást gyakran váltva, nem sokat foglalkoztak az épület állagának megőrzésével, illetve javításával, így vált „éretté” a bezárásra, majd az 1972 évben a lebontásra a közel 90 évig működött Hattyú vendéglő.

Források

Országos Levéltár

Veszprém Megyei Levéltár

A „Veszprém”, a „Veszprémi Független Hírlap” és a „Veszprémi Hírlap” címû hetilapok.

Winkler Lajosné szíves közlései.

Felhasznált irodalom

Schildmayer Ferenc: Hattyú vendéglő története