Hankó Béla

HANKÓ Béla (Poprád, 1886. július 5. – Torontó, 1959. november 16.) tanár, biológus, zoológus.

Élete

1952-től a biológiai tudományok doktora. 1909-ben a budapesti tudományegyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanársegéd, majd 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson regenerációs kutatásokat folytatott. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője. 1927-től a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet első igazgatója. 1926–1928-as években szerkesztette az Archívum Balatonicum c. kiadványt. 1929-től a debreceni és a kolozsvári egyetemen tanított. 1957-ben kivándorolt Kanadába. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (főleg balatoni) ichthyológia és az állatrendszertan területét ölelte fel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és történetével is. A tihanyi kutatóintézet falán bronz plakettel díszített vörös márvány emléktáblája látható.

Művei

• Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazdaságok részére. Budapest, 1924.
• A megújhodás. Budapest, 1927.
• A hal és a halgazdaság. Budapest, 1928.
• Magyarország halainak eredete és elterjedése. Budapest, 1931.
• Vízen és vízparton. Budapest, 1933.
• A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége. Budapest, 1935.
• Ősi magyar háziállataink. Debrecen, 1940.
• A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén. Kolozsvár, 1942.
• Székely lovak. Kolozsvár, 1943.
• A magyar háziállatok története ősidőktől máig. Budapest, 1954.

Irodalom

• DUDICH Endre: A tisztikar tagjainak életrajzi adatai. = Állattani Közlemények, 1942.
• NAGY Barnabás: Hankó Béla. = Állattani Közlemények, 1963.
• Agrártörténeti életrajzok. Budapest, 1985.