Hám Antal

HÁM Antal (Mindszent, 1865. júl. 10.–Bp., 1927. jún. 20.) piarista szerzetes, író, tanár.

Élete

1916-tól a Szent István Akadémia, 1927-től a Felsőház tagja. Kegyesrendi szerzetes és egyházi író, aki 1882-ben lépett a rendbe. 1889-ben a budapesti egye-tem hittudományi karán teológiai doktori oklevelet szerzett. 1889 és 1895 között Veszprémben majd Kolozsvárott a piarista gimnázium tanára. 1916-tól a budapesti hittudományi főiskola tanára, később igazgatója, 1923-tól pedig rendi tartományfőnök. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Elsősorban egyházjogi, szentírás-tudományi és lelkipásztorkodás-tani kérdésekkel foglalkozott. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

Művei

• Prédikátor könyve. Kolozsvár, 1896.
• A középiskolai katolikus vallásoktatás módszere. Bp., 1905.
• Ifjú szentek élete. Bp., 1909.
• A szentmise. Kolozsvár, 1914.

Irodalom

• Magyar piaristák a 19. és 20. században. (Szerk.: BALANYI György.) Bp., 1942.