Gazdálkodás Almádiban a századfordulón
A múlt század második felében, de még e század első évtizedében is a nyaralás mellett a gazdálkodás, elsősorban a szőlőművelés volt a jellemző Almádiban. A filoxéra vész az 1880-as évek végére hatalmas pusztítást végzett, azonban a századfordulóra jelentős területeken történt újra telepítés az ellenálló szőlőfajtákból. A gazdaságok életéről, az ilyen jellegű tevékenység formájáról viszonylag kevés információnk van, hiszen az nem volt újsághír, hogy a Galamb nevű tehén bikaborjút ellett. Azt tudjuk, hogy a birtokos többnyire nem állandó almádi lakos volt, a gazdálkodást alkalmazottakra bízták, a szőlőkben pedig vincellérek végezték, illetve végeztették a szőlőművelést. Ekkoriban ez volt a jellemző foglalkozás Almádiban.
Egy elég jelentős nagyságú Almádi birtokról fennmaradt feljegyzések alapján azért némi fogalmat nyerhetünk a viszonyokról. A birtok adatai az 1858 évi kataszteri felmérés szerint a következők. A birtokos Kovács Gábor veszprémi lakos, a birtok a művelési ágak szerinti megoszlása:
- 3375 hrsz. rét gyümölcsfákkal 3 kataszteri hold 617 négyszögöl
- 3376 hrsz. lakóház 64 négyszögöl
- 3377 hrsz. zöldségeskert 129 négyszögöl
- 3378 hrsz. szőlő gyümölcsfákkal 3 k.hold 819négyszögöl
- 3379 hrsz. terméketlen rész 236 négyszögöl
Összesen 7 k.hold 265 négyszögöl volt a birtok területe, az örökösök művelték és az 1930-as évek végéig megmaradt közel változatlan nagyságban.
A kis füzetszerű irat "Leltár az almádi gazdaságról" címet viseli a külső borítóján. Négy oldalon felsorolja a birtokon található eszközöket, szerszámokat, kezdve azzal, hogy "1 futó kocsi, 1 paraszt kocsi... majd befejezésül 1 kukorica morzsoló, 1 héber üvegből." Egyébként elég részletes volt a leltár, utalt az eszközök állapotára is, például „1 egycsövű puska, 1 kétcsövű, de egyik cső rossz, 1 vödör kötéllel” stb.
1900. október 24-i dátummal készült leltár az állatokról, nevezetesen.
- egy három éves vörös tarka üsző Dáma
- egy három éves vörös üsző Csipke
- egy pár 11/2 éves vörös tinó borju Bujár és Róka
- két éves malacz (1900. XII. 1 elkelt 30 frt)
Ezt követik a különböző feljegyzések a tehenekről, fedeztetésükről, vemhességükről, borjaikról, valamint eladásukról 1905. február 24-ig. Egy elszámolási cédula is megmaradt a következő szöveggel: "Egy frt fedeztetési díjat Steierlein Józseftől felvettem. Sztkszabadja 1901. II. 10. Fürst" Egy oldalon a "Vincellér fizetésről számadás 1904. jan. 1 -1904. július végéig" tételesen felsorolja mit kapott a vincellér természetben és pénzben, ennek végösszege 317 frt 42 krajcár. Más feljegyzés: "Tyuk rezidencia szélesség 2 m, hossza 3,60, magasság 2,50 jár 32,50 ft".
Külön érdekessége a feljegyzéseknek, hogy a gazda feljegyzései mellett található benne hat levél amelyekben részletes beszámolók olvashatók mindenről ami a gazdaságban történt és érdekes lehet a gazda számára. Egyik rövidebb levél a következőképpen szól, eredeti szöveggel és írásmóddal:
Kelt Január 10 én Almádi 1905
Tudósítom Nagyságos urunkat kukorica csutát vitem az Ovári Tekintetes urtól 250 kévét
A Dáma most a napokban meg elik 11 vagy 12 lesz napja A Trágyát kihortam mind a szöllöbe és a szánto földre Most már a tyukok is kezdenek tojni miota egy kicsint meg gyöngült az idö eben a Februárban nálunk meglehetős jó idöjár hanem még forditani nem lehet igen vastag a föld fagya napal ha enged is de még anyit éjjelenkint meg fagy Az állataink Hála Isten egéséges mind még mire pakot küldünk ara majd megtudom irni hogy a Dámának mije lesz.
A kis gérczékből már 3 el kezte a tojást de még öreg tyukunk egy sem tojik most már bizom hogy ki tudok hatolni a takarmányai még 2 hétig ölég lesz a csuta
A répának az utolját tegnap etetem meg most ezen tul egy kis szénát kapnak a tehenek fejésre meg a borjuk
Maradok Tisztöletel
Kézcsolkolló Alázatos
Szolgájuk
Szalai István Almádiba
Isten velök
Remélhetőleg ez a rövid ismertetés nyújt némi betekintést az olvasó számára a századforduló körül Almádiban folyó gazdálkodásba, ami az egyre jelentősebb nyaralóhelyen, az évről évre gyarapodó számú nyaralóvendég mellett folyt.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1999. (11. évf.) 11. sz. 2. p.
