Gábriel Sándorné

GÁBRIEL Sándorné (Jáger Teréz) (Pápa, 1935. január 21. – ????2007. október 4.????) általános iskolai tanár, karnagy, zongoraoktató. Férje: Gábriel Sándor mérnöktanár.

Élete

1953-ban a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben tanítói, 1956-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet, 1958-ban zongoraoktatói, 1978-ban művészeti oktatói engedélyt szerzett. 1955–1956-ban ének-zenetanár Vilonyán, 1956–1961-es években Csóton, 1961 és 1989 között a pápai Kilián György Általános Iskolában. 1982-től 1990-ig vezető ének–zenei szaktanácsadó a Megyei Pedagógiai Intézetnél, Veszprémben. 1956-tól 1961-ig a csóti, 1961 és 1982 között a pápai iskolájában kórusvezető. 1975–1982-es években a pápai helyőrség Műszaki Alakulatának férfikarát, a Közgazdasági Szakközépiskola és a Batthyány Lajos Szakképző Iskola női karát is vezette. A megye énektanárai részére tan-folyamokat, továbbképzéseket szervezett. „Bárdos életút” címmel kiállítás rendezett saját gyűjteményéből (Pápa, 1989., 1999). Országos szakmai napok szervezésében is részt vett (1987, Tapolca), (1990, Pápa). 1984-től a Zenetanárok Társaságának tagja, 1987-től a Bárdos Lajos Társaság (alapító), 2003-tól a Magyar Kodály Társaság és a Lírikusok Irodalmi Múhely tagja. A zenei írás-olvasás tanítása téma kutatója volt. Díjak, kitüntetések: 1961 Miniszteri Dicséret. 1975 Veszprém Megyéért arany fokozat. 1980 Kiváló Munkáért kitüntető jelvény. 1967 és 1982 Dicsérő Oklevél (Úttörők Országos Tanácsa). 1989 Bárdos Lajos Társaság emlékérme. 1990 Szolgálati Emlékérem. 1996 Batthyány-emlékplakett. 1980 után több mint két tucat szakmai publikációja jelent meg pedagógiai folyóiratokban (Köznevelés, Tanító, Megyei Pedagógiai Körkép stb.), számtalan verse és más írása irodalmi periodikákban (Pápai Kristály) és antológákban. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

Művei

• G. JÁGER Teréz: A lélek melódiái (életmű kötet). Pápa, 2007.