Földy József

FÖLDY József, 1928-ig Földi József (Kecskemét, 1881. április 16. – Budapest, 1965. december 28.) klasszika-filológus, műfordító, tanár.

Élete

1896-tól a piarista rend tagja, 1904-ben szentelték pappá. A budapesti egyetemen végzett 1902-ben és még ugyanabban az évben doktori címet szerzett. Nagykanizsán, Debrecenben, Kolozsvárott tanított. 1912-ben kilépett a rendből, 1918-ban pedig református lelkipásztori képesítést szerzett Kolozsvárott. Először Sepsiszentgyörgyön, 1924 és 1946 között Pápán, a Református Főiskolán tanított. 1923-tól 1947-ig a Pápai Kaszinó könyvtárosa. 1947-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként Budapesten élt. Pápán, a Török Bálint. u. 16. sz. ház falán emléktáblája van. Demoszthenész és Platon munkáinak fordításait jelen-tette meg 1903-ban és 1904-ben.

Művei

• Platon. Pápa, 1904.
• Latin olvasókönyv a gimnáziumok 1–4. osztálya számára. Budapest, 1907–1909.
• Görög–magyar iskolai szótár. Pápa, 1931.
• Hermes Himnusz és egyéb műfordítások. Pápa, 1935.
• SZTRABON: Geographika. (ford.) Budapest, 1977.

Irodalom

• Földy József kézírásos önélet-rajza. Pápa, 1941.
• RÉVAY József: Földy József 1879–1965. = Ant.Tan, 1966. 1. sz.
• A Pápai Kollégium története. Budapest, 1981.
• R(AJ) T(amás): Az antikvitás jeles tudósa. ~ emlékezete. = Magyar Nemzet, 1985. január 17.