Esterházy Antal

ESTERHÁZY Antal, galánthai (1676. február 3. – Rodostó, 1722. augusztus 10.) kuruc tábornagy. Esterházy Ferenc és Thököly Katalin fia.

Élete

1693-ban királyi tanácsos, 1697-ben kapitány a Kolonics Huszárezredben. A temesvári ütközetben sebesülten török fogságba esett, de a karlócai béke megkötése után kiszabadult. 1704-ben Komárom vármegye főispánjaként Rákóczi mellé állt, aki kinevezte generálisnak, 1706-tól tábornagynak és a kuruc seregek dunántúli főkapitányának. Nagyvázsonyban is volt főhadiszállása, ahonnan irányította a dunántúli hadműveleteket. Főleg a Dunántúlon és a Nyitra mentén harcolt, több lovasportyát vezetett Ausztriában. A megye több településén is megfordult, pl. Balatonfüreden, Tihanyban, Devecserben és Sümegen. 1685 és 1709 között Devecser földesura. A szatmári béke után először Lengyelországban majd Besszarábiában élt. 1717-ben a bujdosókból alakult sereggel felvonult az ország határán, de támadásra nem kerülhetett sor. A fejedelem után Rodostóba költözött. Hamvait 1906-ban Rá-kócziéval együtt hozták haza, és a kassai székesegyházban temették el. Része volt a Mercurius Veridicus (1705. ápr.) c. lap indításában.

Irodalom

• Esterházy Antal kurucz generális tábori könyve 1706–1709. (Kiad. THALY Kálmán.) Budapest, 1901.
• Gr. Esterházy Antal levelei feleségéhez 1701–1706. (Kiad. SZABÓ István.) Budapest, 1940. (Új magyar életrajzi lexikon: †1722. augusztus 8.)