Edvi Illés Pál

EDVI Illés Pál (Réti, 1793. június 29. - Budapest, 1871. június 22.) ev. lelkész, költő, pedagógiai író.

Élete

Tanulmányait itthon és külföldön is elvégezvén több előkelő családnál nevelősködött. 1815-től a jénai egyetem hallgatója. Először segédlelkész Rétiben, azután segesdi, 1823 és 1831 között vanyolai lelkész. Itt tanította Vajda Pétert. Vanyoláról Dömölkre ment, tíz év múlva pedig a Kemesaljai Egyházmegye esperese. 1845-től 1852-ig a pápai ev. esperesi kerület esperese. 1863-ban megvakult, lemondott hivataláról és Pestre költözött. 1835-től az MTA levelező tagja. Munkáinak nagyobb része az egyházi, és a pedagógiai irodalom körébe tartozik, az ifjúság és a nép vallásos nevelésére irányul. A népköltészetet a nemzeti költészet megújuló mintájának tartotta, sürgette az eredeti népköltők megjelenését. Szorgalmazta a népdalok, népszokások, néphagyományok gyűjtését. Kéziratban maradt a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt négy kötet Dömölki krónika. Vanyolán az evangélikus templomban tábla őrzi emlékét.

Művei

• Vallási türelem példáji. Pest, 1826.
• Ékes házi oltár, vagyis verses imádságok evangélikus keresztények számára. Pest, 1832.
• Első oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a legszükségesebb tudományok összessége...Pest, 1837.
• A keresztyén abcze. Pest, 1939.
• Elszórt költészetei. Pest, 1853.

Irodalom

• VÖRÖS Károly: Kemenesalja 1848-1849. (Edvi Illés Pál emlékiratai.) = Vasi Szemle, 1964.
• DÉVÉNYI József: Edvi Illés Pál vanyolai munkásságnak méltatása. = Honismereti Tanulmányok. Pápa, 1970.
• PÁNDI Pál: “Kísértetjárás” Magyarországon. 1-2. Köt. Budapest, 1972.
• FENYŐ István: Az irodalom respublikájáért. Budapest, 1976.
• SZABÓ Géza: Emlékezés Edvi Illés Pálra. = Megy. Ped. Körk. 1993. 4. sz.
• SZABÓ Géza: A közügyek szolgálója. Százhuszonöt esztendeje hunyt el Edvi Illés Pál író és pedagógus. = Napló, 1996. július 6.