Eötvös Loránd

EÖTVÖS Loránd (Buda, 1848. július 27. – Budapest, 1919. április 8.) elméleti fizikus. Eötvös József fia.

Élete

Egyetemi tanulmányait 1870-ben Heidelbergben végezte. A magyar tudományos élet egyik legnagyobb egyénisége, aki kutatásaival és kísérleteivel, valamint azok eredményeinek összegezésével hosszú időre meghatározta a tudományos kutatómunka irányait és céljait. Tizenhat évig volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, rövid ideig vallás- és közoktatásügyi miniszter, országgyűlési képviselő. 1895-ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös-kollégiumot. Első elnöke volt az 1888-ban alakult Magyar Kárpát Egyesületnek. A Föld belső rétegeinek gravitációs vizsgálatára használatos kettős ingáját 1901–1903-as években a Balaton jegén Balatonfüred és Tihany között próbálta ki és hitelesítette. Műszerét 1906-ban mutatta be először a nemzetközi közvéleménynek. Módszere az egész világon elterjedt. Balatonfüreden és Ajkán általános iskola vette fel a nevét, Füreden az intézmény udvarán bronz mellszobra (Borbás Tibor alkotása), a Balatoni Panteonban tábla, az ajkai iskola falán dombormű őrzi emlékét.

Művei

• A Balaton nívófelülete s azon a nehézség változásai: Erre vonatkozólag az 1901. és 1903. években a jég hátán végzett megfigyelések. Budapest, 1908. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei.)
• A rezgésio elméletből következő hatás törvényéről. Budapest, 1871.
• A távolba hatás kérdéséről. Budapest, 1878.
• Vizsgálatok a gravitátió jelenségeinek köréből. Budapest, 1891.

Irodalom

• FRÖHLICH Izidor: Eötvös Loránd emlékkönyv. Budapest, 1930.
• PEKÁR Dezső: Báró Eötvös Loránd. A torziós inga ötvenéves jubileumára. Budapest, 1941.
• HORVÁTH Árpád: A varázsinga. Eötvös Loránd élete. (r.) Budapest, 1954.
• Eötvös József levelei fiához, Eötvös Lorándhoz. (Szerk. BENEDEK Mihály.) Budapest, 1988.