Döbrentei Gábor

DÖBRENTEI Gábor (Nagyszőlős [Somlószőlős], 1785. december 1. - Buda, 1851. március 28.) költő, szerkesztő, műfordító.

Élete

Pápán, Sopronban és külföldön is tanult. A Diákok Magyar Társaságának 1801-től tagja, majd könyvtárosa, 1803-1805-ben titoknoka. Első versei a társaság kiadványában jelentek meg. Több nyugati egyetemen a legkülönfélébb témákban hallgatott előadásokat, közben francia, olasz és angol nyelvet tanult. Kazinczy ajánlására 1806-ban, Erdélyben nevelői állást vállalt, (Gyulay Lajos nevelője volt). Megismerkedett az erdélyi szellemi élet jelesebb képviselőivel, akik támogatták folyóirat-szerkesztési elképzeléseit. 1813-ban megindította, és 1818-ig szerkesztette az Erdélyi Múzeum c. szépirodalmi kritikai lapot. 1817-ben Marosvásárhelyre ment, ott elvégezte a jogot, utána Hunyad vármegye táblabírájává választották. 1820-ban Pesten telepedett le, megismerkedett Széchenyi Istvánnal és részt vett a Magyar Tudós Társaság megszervezésében. 1831-ben az Akadémia első titkárává választották. Az irodalomban nagy ügybuzgalommal, de kevesebb tehetséggel alkotott, Shakespeare-t fordított. Egyike volt a magyar ifjúsági irodalom megteremtőinek. Somlószőlősön a Kossuth L. u. 107. sz. ház előtt áll bronzból készült mellszobra, Lessenyei Mária alkotása.

Művei

• Pali és Minka olvasni tanul. Pest, 1829.
• Kis Gyula könyve. Pest, 1829.
• Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták. Pest, 1827.
• Shakespeare remekei. (ford.) Pest, 1830.
• Huszárdalok. Buda, 1847.

Irodalom

• JANCSÓ Elemér: Döbrentei Gábor élete és munkássága. Kolozsvár, 1944.
• KRISTÓF György: Döbrentei Gábor szerkesztői tevékenységéhez. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1910. 4. sz .
• GORIUPP Alice: ~ nyelvújítása. Bp., 1916.
• LENGYEL Imre: Váradi Szabó János és Döbrentei Gábor. Debrecen, 1967.