Boros Ádám

Élete

BOROS Ádám (Budapest, 1900. november 19. - Budapest, 1973. január 2.) botanikus, biológus.

Elemi és középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1918-ban iratkozott be a budapesti tudományegyetem tanári szakára. A diploma megszerzése után 1922-ben a Budapesti Gyógynövény-kísérleti Állomás volt az első munkahelye. 1938-tól a Vetőmag-kísérleti Intézetben dolgozott. 1945-ben visszakerült a Gyógynövény-kísérleti Intézetbe, melynek igazgatójává nevezték ki. Innen áthelyezték az Országos Fajtaminősítő Intézethez, majd később az Országos Agrobotanikai Intézet osztályvezetője. Az oktatásban végzett tevékenysége is jelentős. Az agrobotanika művelése mellett a legkiemelkedőbb eredményeket a mohakutatásban érte el. Élete fő műve Magyarország moháit tárgyalja (Bryogeografie und Bryoflora Ungarns. 1968). A Bakony növényvilágának kutatásával már régóta foglalkozott. A Bakony természeti képe programhoz hivatalosan 1963-ban csatlakozott. Legjelentősebb munkái a Bakony dolomit-, mészkő- és bazalthegyeinek, forráslápjainak, lápos tavainak és rétjeinek mohaföldrajzi tanulmányozásából születtek Mintegy félszázra tehető azoknak a tudományos szakcikkeknek és egyéb írásainak száma, melyekben kisebb-nagyobb mértékben a Bakonyt is érintik. A hegység mohaflóráját önállóan tárgyaló dolgozatait nagyrészt Vajda Lászlóval közösen írta.

Irodalom

• SZABÓ István: Emlékezés Boros Ádámra. (Társszerző.) = Veszprém Megyei Múzeumi Közlemény 13. Természettudomány. Veszprém, 1978.