Boldizsár István

BOLDIZSÁR István (Orosháza, 1897. július 29. - Budapest, 1984. november 20.) festőművész.

Élete

A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke. 1918-1919-ben a Nagybányai Művésztelepen Thorma Jánosnál tanult. 1920 és 1937 között a nyári hónapokban Nagybányán festett és részt vett a művésztelep kiállításain. A 20-as évek első felében Münchenben, Párizsban és Rómában járt tanulmányúton, 1924-ben Budapesten telepedett le. Első gyűjteményes kiállítása 1926-ban az Ernst Múzeumban volt. Előtte és utána számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1941-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Tájképein a nagybányai iskola felfogása érvényesült. Az 50-es években felfedezte a Balatont és ennek hatása tájképfestészetének színeiben is változást eredményezett. Az 1960-as években Pápán és környékén dolgozott, rézkarcain megörökítette az elmúlásra ítélt öreg vízimalmokat. A 70-es években Zánkán alkotott. Kedvelt témája a falu, a tó és a Hegyestető. A község nem tudta segíteni, hogy tartósan megtelepedjen, így tíz esztendei zánkai tartózkodás után visszavonult. 1972-ben készült Zánka c. festményét a községnek ajándékozta.

Irodalom

• BODNÁR Éva: Boldizsár István. Budapest. 1983.