Bihari János

BIHARI János (Nagyabony, 1764. október 21. - Pest, 1827. április 26.) zeneszerző, hegedűművész.

Élete

Apja is hegedűs cigány volt. 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé vált zenekarát. Nyugtalan vándoréletet élt. Bécsben is járhatott, ahol több műve nyomtatásban is megjelent. 1818 körül többször megfordult Veszprémben, Ruzitska Ignácban pártfogóra és barátra talált. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető, azután pályája lassan lehanyatlott. 1824-ben eltörte bal karját és ez véget vetett virtuóz pályájának. 1825-ben a királyné koronázásakor Pozsonyban még játszott. Öregkorára magára hagyatva élt. A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta. A neki tulajdonított kompozíciók nem mind hitelesek. Nem bizonyított feltevés szerint a Rákóczi-nótának és a Rákóczi-indulónak is Ő a szerzője. Balatonfüred volt a 19. sz. első felében a kiröpítő fészke annak a verbunkos zenének, amelynek Bihari is képviselője. A Balatoni Panteonban ezt emléktábla örökíti meg, amelyen Csermák és Ruzitska neve is szerepel.

Irodalom

• Vita a Rákóczi-induló szerzőségéről. = Zenészeti Lapok, 1862-1863.
• MAJOR Ervin: Bihari János. = Zenei Szemle, 1928. 5-7. sz. Függelék.
• MAJOR Ervin: Bihari János műveinek tematikus katalógusa. = Zenei Szemle, 1928. 1-2. sz.
• ISOZ Kálmán: Bihari János és a katonafogdosás. = Zenei Szle, 1928. 5-7. sz.
• SZELÉNYI István: Bihari János. = Új Zenei Szemle, 1952. 4. sz.
• MAJOR Ervin: Bihari János verbunkosainak visszhangja a 19. századi magyar zenében. = Új Zenei Szemle, 1952. 4. sz.