Bermüller villa és Stubenvoll villa
Az 1858. évi kataszteri felmérés adatai szerint Almádiban az egyik legnagyobb birtok Bereczky Boldizsár és felesége, Klenner Mária tulajdonában volt. Őket almádi lakosokként jelölte meg az említett felmérés. A birtok -amelynek nagysága 7 katasztrális hold 228 négyszögöl volt - a mai Baross Gábor útnál kezdődött, a Dózsa György út és az Óvári út közötti területet foglalta el, egészen az egykori elemi iskola telkéig. Ez azt jelentette, hogy csaknem a Vas Gereben utcáig terjedt ki. A birtokon állt egy lakóház, amelynek száma 163 volt, és érdekességként lehet megemlíteni, hogy a birtokból csak 2 kat. hold 184 négyszögöl volt a szőlő, a többit szántó, rét és konyhakertként nevezte meg a felmérési jegyzőkönyv.
A birtoknak pontosan a felét - 3 kat. hold 744 négyszögölet - 1866. január 1-én a veszprémi Szebenyi Imre és neje Glück Franciska vásárolták meg 1400 osztrák értékű forintért. A Baross Gábor út felőli terület maradt az eredeti tulajdonosoké, amit Bereczky Boldizsár halálával 1883. április 4-től egyedül az özvegy birtokolt. 1890. február 28-i bejegyzés szerint az új tulajdonosa lett a területnek Udvardy Róza, férjezett Mihályfy Mórné perkátai lakos személyében, 2280 o. é. forint vételár ellenében.
Az 1905. július 12-én kiállított községi bizonyítvány alapján, a 207-es házszámot viselő, újonnan épült villát bejegyezték a telekkönyvbe. 1906. február 23-án 1 kat. hold 744 négyszögöl területet a villával együtt, Stubenvoll Ferenc és neje Gayer Jolán veszprémi lakosok vásárolták meg 13500 koronáért. A megmaradt területből, az 1908. augusztus 31-én kelt adás-vételi szerződés értelmében 17 400 koronáért, 1 k. hold 117 négyszögöl Bermüller Alajos és felesége Pfeifer Gizella budapesti lakosok tulajdonába került. Ők hamarosan egy villát építettek rajta, és azt lányukról „Magda lak”-nak nevezték el.
Az épület, természetesen a hozzátartozó területtel együtt, az első világháború után, 1921. március 1-én került új tulajdonosokhoz, akik már ekkor ismert almádi személyiségek. A vevők, Kis János és neje Dawson Dartrey Eleonóra grófnő, balatonalmádi lakosok voltak a hiteles telekkönyvi bejegyzés szerint. Jól érzékelteti a helyzet változását a vételár, amely 800.000 koronát tett ki.
Balatonalmádi nagyközség kataszteri birtokíveinek összesítése szerint, ami az 1923. évi részletes felmérés alapján készült, a tulajdonos Kis János, és az épületet az ugyanezen évi nagyközségi házjegyzékben a 189-es számmal jelölik. Az 1952. évi államosításkor Domján Béla a megjelölt tulajdonos, aki Kis Jánosné veje volt. Az épület ma városi tulajdonban van és „Közösségi Ház"” funkciót tölt be.
Mindkét épülettel kapcsolatosan a telekkönyvi adatok egy részét mellőzni kell, mert a mai helyzet számtalan megosztás, tulajdonosváltás és öröklés eredményeként alakult ki. Csak a történeti szempontból fontosabb adatok kerültek be az ismertetésbe.
Az említett két villa Almádi század elején épült épületeinek jellegzetes képviselői, és viszonylag kis változással őrzik eredeti architektúrájukat. A Stubenvoll villán annyi változás történt, hogy a nyitott terasz oszlopai közé ablakokat építettek be, a Dózsa György út felőli vakablak megszüntetésre került, valamint az eredeti fazsindely fedés helyett palafedés van az épületen.
A Bermüller villánál lényegében egy jelentős beavatkozás történt, nevezetesen az, hogy az épület déli sarkán levő nyitott teraszt megszüntették. Itt meg kell jegyezni, hogy a kb. 10-12 évvel ezelőtt történt felújítás során az egész épületet műanyag festékkel festették le, még a vakolatlan almádi kőfelületeket is. E szakszerűtlen munka „eredménye” jól látható az épületen. Az egyébként fagyálló almádi kő a műanyag festékréteg alatt nem tud kiszellőzni, ezért egyes helyeken, a fagy hatására homokká alakulva, szinte „kifolyik” a bőrszerű festékréteg alól. Egyébként is elég barbár cselekedet a szép természetes követ lefesteni az abszolút szakszerűtlenségen túlmenően.
Mindkét épület érdemes lenne helyi védelemre annak ellenére, hogy változtatások történtek rajtuk és nem olyan tágas a környezetük, mint eredetileg volt, ami elsősorban a Stubenvoll villára vonatkozik.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1996. (8. évf.) 1. sz. 2. p.
