Balatonparti veszélyek...
A közelmúltban, több napilapban olvashattunk híreket arról, hogy a Budapest-Tapolca vasútvonal, Kenese és Fűzfő között, földmozgás (súvadás) miatt május 8-án megrongálódott. A közlekedést átszállással, autóbuszok közbeiktatásával oldják meg az illetékesek, emiatt némi késéssel kell számolni az utasoknak. Közismertek a Balatonpart Akarattya és Fűzfő közötti szakaszának geológiai problémái, a talaj kedvezőtlen adottságai. Nemcsak a vasúti pályával, hanem egyéb építkezésekkel kapcsolatban is jelentkeztek a geológiai viszonyokból eredő veszélyeztetések.
1914. május 11-én történt vasúti szerencsétlenségről számolt be a Veszprémi Hírlap című hetilap május 17-én megjelent száma. E szerint Kenese és Almádi közötti Balatonpart egy szakasza megmozdult és ez vezetett a szerencsétlenséghez. Azért említik Almádit, mert egyrészt akkor még nem volt Fűzfő önálló település, másrészt a veszprémi lapok előszeretettel használták az „Almádiból jelentik” megfogalmazást. A 17-én megjelent írás részletesen közli az eseményt, amelynek legérdekesebb részletei a következők:
„Ott ahol a vonat kanyarogva halad Balatonalmádi felé, a kislegelői itató táján, Balogh Tibor mozdonyvezető ébersége nélkül gyászbaborító katasztrófa tenné emlékezetessé azt a sík mezőt, amelyen ma a lezuhant homokpart... halmozódó tömbjei 250 méter hosszban húzódnak a vízben. Hétfő délután a 1112. számú személyvonat ötpercnyi késéssel indult Balatonkeneséről Tapolca felé. Ez a késés és a mozdonyvezető figyelme volt a Gondviselés oltalma, mely a rendes menetsebességgel haladó vonat utasait a pusztulástól megmentette.”
A lenyugvó nap fénye csillogott a vízen „de a mozdonyvezető a partoldal most lombosodó erdeje felé tekintett s így észrevette a lezuhanó magas part porfellegét.” A leomlott part akácerdőstül rányomódott a vasútra és a Balaton szélére tolta azt. „A mozdonyvezető a vonatot kitelhető gyorsasággal megállította, a fűtőt letaszította s maga is nyomban ugrott s az utasokat hangos kiáltással kiszállásra, figyelmeztette. A megmozdult hegyoldal a vasúti pályát félretolta, a mozdonyt, a szer- és kalauzkocsit felborította. Emberéletben nem esett kár, csak a MÁV szenvedett tetemes károsodást.”
A cikk írója felteszi a kérdést, hogy mi történt volna akkor, ha a vonat nem késik és a „hegyomlás a futó vonatot oldalba kapja." Majd Lóczy Lajos egyetemi tanár, geológus tudományos igényű magyarázatát közli a csúszást kiváltó okokra vonatkozóan. Rövidesen megkezdték a helyreállítást, több mint 300 munkás dolgozott a helyszínen. A tudósítások folyamatosan jelentek meg és május 31-én azt írják: „A kisiklott vonat még mindig a Balaton homokjában fekszik, a mozdony és a két első kocsi kerekei az ég felé meredeznek.” Június 27-én arról adtak hírt, hogy a geológusok által előre jelzett további földmozgás június 1-én valóban bekövetkezett. A június 21-i cikkben közli a szerző „a mozdonyt június első hetében emelte ki húsz gépész 3 emelődaruval, amelyet a budapesti északi főműhelyből hoztak. A szerkocsit és a III. osztályú kocsit egészben, a mozdonyt széjjelszedve emelték ki.”
A helyreállítás során a földcsuszamlástól 80-90 méterre, a Balaton tavában „új kőtöltést készítettek 860 méter hosszúságban", és június 16-án megindult a közlekedés a vonalon. A korra jellemzően rövid időn belül képes levelezőlap jelent meg az eseményt megörökítendő. Mint említettük május 11-én történt a szerencsétlenség és az itt közölt képeslapot május 21-én adták fel. „Itt küldöm a lefordult vonatot, égnek álló kerekekkel” közli a hattagú társaság a nemestördemiczi hölggyel.
Egy 84 évvel ezelőtt feladott képes levelezőlap és egy mai hír összefüggései emlékeztetik az olvasót a régen történt eseményre.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1998. (10. évf.) 6. sz. 2. p.
