Balaton apadása
Az elmúlt években, főleg 2002- ben mind több hírt olvashattunk, hallhattunk a Balaton vízszintjének rendkívül alacsony voltáról. Különféle ötletek születtek a “hiányzó” vízmennyiség pótlására és a szakemberek leginkább a Rába folyóból tartják megoldhatónak, sok milliárd forintért. Természetesen sokan vannak akik elleneznek bármilyen mesterséges beavatkozást a Sió zsilipje zárva tartásának kivételével. A múltban is nagyon sokszor volt alacsony a vízszint, ugyanakkor előfordultak magas vízállású évek is. Utóbbiakról a Sió megnyitása óta kevesebbet hallottunk, mert a szabályozás lehetősége adott volt. Tekintsünk vissza erre a témára vonatokozó irodalomban található néhány forrásmunkára.
Egy kevéssé ismert írás adataival közelítsünk a címben jelzett témához, bővítve ismereteinket a Balatonnal foglalkozó igen gazdag irodalomból. E munka “A BALATON hydrographiai leírás” címet viseli, Aczél József tollából. Az alig 30 oldalas kis füzet előszava így szól: “A Balatonról önálló munka még nem jelent meg irodalmunkban; hírlapokban, tudományos folyóiratokban, fürdői zsebkönyvekben csak egy vagy más szempontból írtak róla. Igénytelen munkámnak czélja úgy irodalmi búvárkodásaim, mint saját észleléseim alapján rendszeresen és kritikailag tárgyalni mindazt, a mi a “magyar tenger”- re vonatkozik. Budapesten, 1889. augusztus havában. ACZÉL JÓZSEF gymnasiumi tanár.” A könyvecske a Balaton jellemzőinek ismertetésével kezdődik, aminek érdekessége, hogy mint írja “Átlagos mélysége 8-10 méter, legnagyobb mélysége azonban Tihanynál 45 m.” Erre vonatkozóan egy saját kézzel rajzolt ábrát közöl, ami az európai tavakkal hasonlítja össze a Balatont. (Megjegyzés: Aczél József sírja az almádi temetőben található!)
Mai szemmel abszurdumnak tűnik a 8-10 m-es vízmélység, pedig a szakirodalomban van erre hiteles adatunk, amit a mellékelt grafikon is bizonyít. A mindenkori vízállást ábrázoló görbe szerint az 1730- 1790 évek között a vízszint csaknem folyamatosan 110,50 m Adria felett volt. Ez több mint 5 méterrel magasabb az 1880-as években közel állandónak tekinthető 105,00 m A. f. körüli vízszint. Ezt figyelembe véve a mai 3,5 m átlagos mélységgel szemben 8,5-9 m minden további nélkül elképzelhető és eszerint nem sokat tévedett a szerző. Természetesen a tihanyi 45 m-es mélység még ez esetben sem állja meg a helyét.
A mellékelt grafikonon láthatjuk, hogy az 1850-ben mért 105,00 m A. f. vízszint évről-évre folyamatosan, megszakítás nélkül csökkent és 1867-ben a 102,70 m A.f. volt a mélypontja, ami 2,30 m mértékű vízszint csökkenést jelentett. Miután a mai normál szint 105,00 m A. f. körül van és ha ehhez viszonyítjuk az akkori több mint két méteres csökkenést láthatjuk, hogy a mai szintnél sokkal alacsonyabb vízállás is volt.
A Veszprémi Hírlap 1902. november 16-i számában a következő híradás volt olvasható: “Apad a Balaton. Almádiban olyan alacsony, hogy a fürdőházak alatt lehet járni. Joó János fürdőigazgató kihordatja az iszapot…” A fürdőházról kiadott képes levelezőlapok egyikén jól látszik a viszonylag alacsony vízszint, ugyanakkor a parti sétány szintje nem sokkal alacsonyabb a mainál.
Lehet, hogy nem is kellene annyira szorgalmazni a Rábából történő vízutánpótlást?
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2003. (15. évf.) 3. sz. 2. p.
